Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
Hálás szívvel gondolok még ma is Jutka óvó nénimre és a dadusomra, aki annyi szereteted mosolyt tudott adni az arcunkra, amit felnőtt fejjel sem felejtek el soha. Nagyon szép és életemnek legszebb éveimet töltöttem a Gyakorló Óvodában. A gyermekszeretetei óvodámban és családomban tanultam meg, amit munkámban én is tovább viszek. Minden óvó néninek, daduskának sok erőt, egészséget! Sok-sok mosolyt kíván régi kis óvodása: a kis Juliska, akit így becézett óvó nénije. Döbreiné Vágó Mónika: Szeretett Anikó néni (Gálikné Szabó AnikóJ kezét fogtam gyakran, akire felnőtt fejjel is hálás szívvel gondolok. A legszebb éveimet töltöttem ennek az óvodának a falai közt. Mi voltunk a legelső fecskék a 70-es években, minekünk nyitották meg a várva várt új óvodát. Boldogan és izgatottan szorítottam Anyukám kezét, olvastuk a hiteles névsort az ajtón: Felvettek! Köszönjük a sok-sok verset, éneket, foglalkozást, odafigyelést, törődést, a további munkához sok erőt, egészséget kívánok mindenkinek. Nagy Szilvia: Elmúltam 31 éves, és nem állíthatom, hogy az eltelt évek alatt nem beszéltünk volna szüleimmel az óvodás évekről, de mégis megdöbbenve néztem a Kossuth Lajos úti Óvoda vezetőségére, mikor felkerestek. Első évfolyamos voltam mini-csoportosként az új óvodában, írnék e pár szót az emlékeimről... Édesanyám mosolyogva nézett, hogy valóban, tényleg az elsők között jártam oda, igen mini csoportba ők mindketten dolgoztak... de mint kiderült nem szívesen jártam az oviba, minden reggel potyogó könnyekkel akaszkodtam a nyakába, hogy ne hagyjon ott, az első évben végig, rám is ragasztották a csoporttársaim a síró-pityogó nevet, ami persze nekem egyáltalán nem tetszett és csak még jobban sírtam reggelente. Valahogy mégiscsak eltelhettek az óvodában töltött napok és nyilván nem sírással, hanem játékkal, mesékkel, és biztos vagyok benne, hogy sok-sok nevetéssel. Nem nagyon emlékszem igazság szerint azokra az évekre, pár emlékezetes dolog maradt csupán meg, de arra határozottan emlékszem, hogy rendszeresen ott felejtettek a szüleim az óvodában! 193
