Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
Természetesen minden alkalmassági vizsga nélkül. Bizony, voltak közöttük kevésbé jó hangúak is, de lelkesedésük pótolta ezt a hiányt. Megkezdődött a kemény munka tanterv és könyvek nélkül. Igazán teljes tanári szabadságot kaptam Tálas László igazgató úrtól:- Tanítson azt, amit jónak lát, de ezeknek a lányoknak meg kell állni a helyüket a felsőfokú tanító- és óvóképzőben is, - így bíztatott. Tudtam, hogy szolmizációs készségük, elméleti tudásuk gyermekcipőben jár, énekhangjuk képzetlen. Kodály Zoltán: Énekeljünk tisztán, 333 Olvasógyakorlat, Ötfokú zene: II-III. kötetei voltak a szolmizációs készség fejlesztésének alapjai. Csak ez után foghattunk hozzá a Biciniumok kétszólamú gyakorlataihoz. Hangszeres képzésüket is megkezdtük. Az óvodáskorú gyermekek hangjának az alt furulya kellemes hangja felelt meg. Igen ám, de 1972-ben alig lehetett kapni. Budapestről, Kecskemétről szereztünk annyit, hogy ketten játszottak egy hangszeren az első két évben [pedig ez egészségügyi szempontból helytelen volt]. Megalakult a két osztályból az első nagykórus. Aprólékos, fáradságos, kitartó munkával tudtunk haladni. Minden énekkari próbát Kardos Pál: Kórusnevelés, kórushangzás, hangképzés című művének gyakorlataival kezdtük. Meg kellett szokniuk a több szólamban való éneklést is. Az első bemutatkozásunk 1973-ban a Verseghy Diáknapok szolnoki rendezvénye volt. Kiváló szakmai zsűri előtt kellett bemutatni féléves munkánk hangzós anyagát, három művet énekeltünk: Friderici: Lalidom, Sosztakovics: Béke dala, Kodály: Esti dal. Felejthetetlen volt ez a március 21! Először vezényeltem országos szaktekintélyek előtt. A zsűri elnöke: Kardos tanár úr volt. Én is izgultam, mint a lányok, de amikor felálltak a Tiszaparti Gimnázium énekkari dobogójára, és láttam a szemükből áradó bíztatást, tudtam, hogy sikerülni fog. Úgy is lett, ezüst minősítést kaptunk, óriási volt az öröm, de Iegmegtisztelőbb Kardos tanár úr elismerő szavai voltak. Ezek a szavak segítettek a későbbi sikerekhez. Még ebben az évben a Magyar Rádió Éneklő Ifjúság című műsora rádiófelvételt készített a kórussal. 1973. december 31-én Kodály: Esti dala hangzott el. Közben folytak a mindennapok ének-zene órái, amit második évben az óvodai ének-zene módszertana egészített ki, majd az óvodai gyakorlatok. Számomra is újdonság volt az óvodai gyakorlat részese lenni, mint ének-zenét tanító tanárnak. 177