Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Látni, hogy a „kis óvónők" miként vezetik a népi gyermekjátékokat, milyen ötletes zenehallgatásokat énekelnek, furulyáztak a ragyogó szemű kicsiknek. Kitűnő vizsgafoglalkozásokat láthattunk, hallhattunk.

Együtt örültünk a lányokkal a szép eredményeknek. „Beérett a gyümölcs". Az érettségi tárgyak közé kerül az ének-zene tantárgy is. Kezdetben választható, később kötelező tantárgyként éneklési készségükről, népzenei ismeretükről, elméleti tudásukról, lapról olvasási készségükről, furulyatudásukról kellett bizonyítani, hogy érettek. 1975-ben volt az első érettségi vizsga az óvónői szakközépiskolában. Az ekkor végzettek munkába álltak és levelező tagozaton szerezték meg a felsőfokú végzettséget. Nem volt szégyellnivalónk, mert megállták a helyüket a főiskolán, sőt így nyilatkoztak: „abból élünk, amit Földváron tanultunk". Kell-e nekünk tanároknak ennél nagyobb elismerés?

1972-76 között a kórusok, együttesek száma szaporodott. A nagykórus a leány kamarakórus mellé 1974-ben 21 fős vegyes kórus is alakult. A lányok mellé 6 fiú is csatlakozott a gimnazisták mellé. A tehetséges tanulókkal külön is foglalkoztam: szóló-duett, trió szextett felállásban minden évben versenyen indultunk (Szolnok, Karcag, Kisújszállás, Eger,] lelkes, tehetséges „öreg" énekesek voltak: Lukács Andrea, Szabadkai Tünde, Vlaszati Erika, Fótos Márta, Balázs Margit, Kiss Éva, Hajdú Katalin, Gulyás Mária, Kolop Katalin, Varga Judit és a későbbi évfolyamokon is akadtak tehetséges tanulók: Bakator Magdolna, Drapp Márta, Gazdag Ildikó, Mészáros ikrek, Ancsin Ildikó. Többükből énektanár lett úgy „megfertőztem" őket az énekléssel.

A középfokú képzést mennyire fontosnak tartották a szakemberek, azt bizonyítja, hogy 1984-ben Kecskeméten a Kodály Intézetben három éves képzést indítottak az óvónői szakközépiskolában tanító énektanároknak. Rengeteg módszertani, népzenei, zeneelméleti, szolfézs, hangszeres, énekkari tapasztalatot szereztünk kiváló szakemberektől, pl: Forrai Katalintól, Róbert Gábortól, M.Katonics Máriától, Hartyányi Judittól, Erdei Pétertől, ittzés Mihálytól. Ekkor nyílt alkalmam meghívni Forrai Katalint a Gyakorló Óvodába [ami 1978-ban épült a gimnázium mellett] egy ének-zenei foglalkozás vezetésére. Akkora volt az érdeklődés megyeszerte, hogy könyvtárunkat rendeztük be csoportszobának, de így is alig fértünk el. Mindenki látni, hallani akarta a világszerte ismert nagyszerű óvodapedagógust. Boldogok voltunk, hogy tanulhattunk tőle: minden mozdulatából, játékosságából, hatalmas szakmai tudásából meríthettünk.

178