Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
Jó érzés egy olyan közösségben dolgozni, ahol mindenki egy célért küzd. Óriási erőt kaptam a szülőktől, munkatársaimtól. Tulajdonképpen csak nekik köszönhetem, amit akkor elértünk. Ezután kezdődtek el úgy isten igazából a szervezések-tervezések. Jó ismerősöm Varga Géza Ferenc fafaragó művész elvállalta „kiscsoportos áron", hogy megtervezi és kivitelezi az óvoda udvarának játszóterét. Mi pedig otthont adtunk a művésznek. Gondot jelentett, honnan szerzünk fát a hintákhoz, mászókákhoz, várhoz. Kis segítséggel ez is megoldódott. Mezőhéken a Polgármesteri Hivatal területén több mint tíz óriás akácfa volt, ez mind megkaptuk. „A gyökerek, persze nem látszanak, de tudod/ hogy azok tartják a fát." (görög mondás] Kemény munka volt gyökerestől kiszedni a fákat, s hát igen, ha változtatni akarsz, mindig kezd a gyökereknél! A szülők összefogását jó volt látni, tele voltak annak vágyával, hogy szépe és maradandót alkossanak. „A nap mindég ragyog az égen, de üstököst csak ritkán látunk"! így hatott ez a munka a Földvári közéletre. Nem mindenkinek adatik meg, hogy maradandót alkosson. Hogy átszabjon több évtizedes óvodai udvarképet: fát ültessen, füves focipályát csináljon, kicsi homokozókat szabjon a nagy gigamániás világból. Mi ezt megtettük azokkal az emberekkel-szülőkkel, akikkel együtt akartuk a jót! Nyári szünetben kezdtük el a munkát. Soha olyan lelkesedést, mint akkor, nem tapasztaltam! Jöttek-jöttek, nemcsak a szülők, egész családjuk, igazi woodstock-i hangulat volt. Ástunk, lapátoltunk, háncsoltunk, faragtunk, ettünkittunk és még számtalan „szaladj ide, hozd ide" munkát végeztünk. Napról-napra újult óvodánk udvara, hol mászóka, hol egy lovacska - fejes mérleghinta került a tervezett helyére. Hihetetlenül boldogok voltunk és izgatottak - vajon mit szónak majd a gyermekek, tetszik-e nekik az új játszótér? Már csak a vár és a homokozók fölé tervezett fazsindely hiányzott, hogy a tervünk sikerüljön. Erre azonban már nem maradt pénzünk. Vidám, dolgos napokat töltöttünk azon a nyáron a „Posza-pék" melletti óvodában [volt óvodámbanj. 165
