Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Némethné Kovács Veronika:

Őszintén szólva nehéz feladatot kaptam azzal, hogy a Gyakorló Óvodában végzett munkámról írjak. Az én kapcsolatom sokkal előbb kezdődött az intézménnyel, mint, amikor ott kezdtem dolgozni. Óvónőképzős diák voltam, amikor 1977-ben elkezdődött az új óvoda épületének az építése. Mindannyian naponta kíváncsian figyeltük, hogyan épül az új, korszerű létesítmény, titokban remélve: talán majd mi is dolgozhatunk benne!

Dolgozhattunk is, hiszen az elkészült épületet délutánonként, mi diákok lelkesen takarítottuk, szépítettük.

Amikor az épület benépesült kis lakóival, a gyakorlati foglalkozásainkat is vezettük. Ma is izgalommal tölt el az emlékezés, ha az érettségi záró foglalkozásomra gondolok. Környezetismeretből volt a középső csoportban. A csodálatos képeim, amiket szemléltetni szándékoztam, a foglalkozás előtt néhány perccel leestek a tablóról.

A sikeres érettségi után elbúcsúztunk az óvodától is.

1987-ben tiszaföldvári lakos lettem. Ekkor keresett meg az általam is nagyon tisztelt Huszár László Igazgató Úr, hogy dolgozzak az óvodában. Nagy megtiszteltetés, s nagy kihívás volt ez.

Izgultam, tele voltam kétségekkel, hogy abban az intézményben kell bizonyítanom, ahol tanultam. A gyerekekkel való foglalkozáson túl feladatom volt a leendő óvónők gyakorlati képzése is.

Furcsa volt a másik oldalon állni, de a pontos, lelkiismeretes munka, amely a nevelőtestületet jellemezte, sokat segített. Szép emlékek az óvodai kirándulások, ünnepélyek.

1990 decemberében megszületett a második kislányom. Ekkor búcsúztam el az óvodától, akkor azt gondoltam, csak rövid időre. Nem így történt, ma már nem vagyok az intézmény dolgozója.

Kapcsolatunk azonban folyamatos. Tanítóként szakmai fórumokra, szülői értekezletekre járok, tanítom az oviból érkező 1. osztályos gyermekeket.

153