Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Kovács Istvánná Anna óvó néni:

1956. október 15-én óvónőként kezdtem dolgozni a tiszaföldvári „Posza" óvodában. Tiszaföldvár nagyközség minden óvodájában állandó helyettes voltam, 8 évig. Igen változatos, sokrétű és nehéz munka volt ez a feladat abban az időben. Magasak voltak a csoport létszámok, szerény anyagi és eszközigények álltak a rendelkezésünkre, de a nehézségek ellenére mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a gyermekek jól érezzék magukat és egészségesen fejlődjenek.

A „Posza" óvodában két csoport működött, Nekem kiscsoportom volt 43 kisgyermekkel. Vegyes emlékeim vannak az óvodában eltöltött időkről, természetesen, mint mindenhol voltak szép, jó és kevésbé kellemes emlékeim.

A munka nem mindig volt egyszerű, mert volt olyan időszak, amikor a vizet hordani kellet a napi tevékenységekhez. Nagyon sok alkalommal kellet társadalmi munkában részt vennünk, mert az óvoda szépítését, bővítését csak így tudtuk kivitelezni. Ezek azonban sok-sok örömet is hoztak az életünkbe, hiszen a szülők összefogását jó volt látnunk a közös cél érdekében, a gyermekekért.

Az azonban éltem legnehezebb pillanata volt, amikor nyugdíjasként már nem kellett többet az óvodába mennem és már többé nem vett körül gyermekzsivaj.

Az óvodában összesen 39 év és 361 napot töltöttem el nyugdíjba vonulásáig! Szerettem volna, ha ez a szám kerek évfordulóvá vált volna, de sajnos az akkori vezetőség ezt nem tette lehetővé.

Hegyes Sándorné Marika néni:

1954. március 4-én kezdtem dolgozni, dajkaként a „Posza" óvodában. Az akkori fizetésem (érdekességként] 413 Ft volt, majd 39 év 176 nap ledolgozott év után lett a fizetésem 5 200 Ft.

1954-ben 1 vegyes életkorú csoport működött, egy óvó nővel, egy dajkával, és egy főzőnővel.

A kezdés nagyon nehéz volt, de ennek ellenére nagyon szerettem ott dolgozni. Izgalmas feladat volt a gyermekekkel együtt lenni, imádtam a velük való foglalatoskodást, játékot és a gondozást.

154