Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Még mire emlékszem? Emlékszem az első dicséretre, amit a munkámra kaptam Szabó Andrástól [szegény]. Emlékszem arra a néhány évre, amikor az volt a hagyományunk, amikor évzáróra mesejátékokkal készültünk - EGYÜTT!!! Milyen jók voltak! Még a szülők is élvezték, és várták.

Emlékszem arra is [ki tudná elfelejteni], mikor az évzárón Sivák Peti kb. háromszor kezdett bele abba a történetbe, hogy elmesélje, mi történt a túri buszon, de nem volt rá idő, hogy végighallgassuk, mert ment a „műsor". [Ma már de szívesen meghallgatnám ezt a sztorit!]

Vagy: amikor egyik reggel Varga Rita mérgesen, szinte a dühtől kiborulva érkezett, mert reggel „felhúzta" a családja, és ezután közölte: „én már ezt nem bírom és sírva rívadok [magyarul: sírva fakadok]".

Arra is emlékszem, amikor K. Kiss Fecó, mint kiscsoportos beszoktatós nagyóvodás mindennap úgy 11 óra körül beszökött az udvarról és kenyeret csent az ebédhez előkészített zsúrkocsiról, a kenyérkosárból. Leült az öltözőben és kabátban, sapkában jóízűen megette. Többszöri alkalom után Kiss mama röstelkedve szaladt ki a konyháról, magyarázva, hogy Fecóka ezt nem szabad. Mire Fecó: „Nem?" és kisétált az udvarra, mintha nyugtázta volna magában, hogy ezt eddig neki még senki sem mondta.

És igen! Kedves Motoszkák! Névadó anyátok szól hozzátok. Emlékeztek: mennyit kirándultunk, túráztunk, nótáztunk. Még meg van a zenekazettám is, amire úgy szerettünk együtt táncolni. Emlékeztek Tináék tanyájára? Ott kétszer is voltunk! Vagy Iminyó Tatájának pörköltje ízére...? És a „ballagási vacsorátokra" csíkos kalapban, mellényben együtt a Toronyban? Vagy amikor nálunk otthon palacsintát sütöttünk és nem volt otthon fahéjam [még most is restellem]? Szegény Richi! Üresen kellett megenned a palacsintát, mert Te csak a fahéjasat szeretted! [azóta mindig van itthon őrölt fahéjam].

És még mennyi minden történt, amire még emlékezünk és mennyi élmény, amire már nem! Lehet, hogy azokra meg mások emlékeznek.... Nem tudom!

De egy biztos:

„... egyszer véget ér az álom,

egyszer véget ér a nyár,

ami elmúlt, soha nem jön vissza már."

150