Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
A Mezőhékre vezető út állomásai
V. SZABADULÁS A TEHER ALÓL Oberhausen lelki, bénító terhe alól - az Élet igazságosztogató közbenjárásával, egy másik Fesztivál zsűrije, zsűri elnöke: Kollányi Ágoston szabadított ki. Miskolci Fesztiválon, Kollányi Ágoston által vezeteti zsűrinek volt annyi bátorsága, hogy 56-tal és az oberhauseni aggályoskodással mit sem törődve, életem első Dr. Soproni János és Csőke József jóindulatú segítségével készített Híradó tudósításának adja a Filmhíradók kategória díját. Pedig kritikai összeállítás volt az is a javából. A biztató, önbizalmat visszaadó döntés elég erőt adott ahhoz, hogy a Népszerű-tudományos Filmstúdió vezetőjének György Istvánnak előhozakodjam a Tisza-szabályozás történetét feldolgozni kívánó filmtervemmel, amely sokkal- de sokkal több volt, mint egy közönséges filmötlel. Szerencsére György István maga is ráérzett arra, hogy a filmjavaslat eszmeisége Széchenyi István páratlan életművének csodálatraméltó nagyságából származik. Mindenekfölött magas hőfokon izzó hazaszeretetének erejéből, amelynek birtokában élete és halála azonosult szeretett hazájának sorsával. Igaz, Széchenyi gazdag életpályájának csak kis szelete a Tisza-szabályozás története, de emberi nagyságának, a hazaért szüntelenül és szenvedélyesen munkálkodó cselekedeteinek nagyszerű bizonyítéka. Ennek ténye megköveteli a film témájának, eszmeiségeinek részletesebb ismertetését. Mert gondoljuk csak át, a Tisza árvizeinek pusztítását tapasztalva, a folyó mentén megtelepült magyarság nyomorúságos sorsát átérezve, Széchenyi magára veszi a Tisza szabályozásának, az árvizek megfékezésének súlyos terhét, feladatát. És gróf Széchenyi István a gazdag, művelt, világot látott, kényelmes utazáshoz szokott ember beleveti magát a sártól és portól fuldokló Tisza menti térségekbe, ahol pedig „a magyarság legeredetibb bölcsője van és ahol a Tisza sűrű kiöntései miatt méltatlan körülmények között él, küszködik a magyarság fenntartó ereje, a parasztság.” Széchenyi István tehát a Tisza több száz kilométeres folyóágyát követve, olykor szekéren, olykor lóháton, vagy egyéb, a hihetetlenül rossz utakat jár-23
