Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
Mezőhék bemutatkozik
- Tudja, tanár bácsi, a lelkem mélyén én még mindig azt a pillanatot őrzöm, amikor a nagymamám tanyáján, a petróleumlámpa fényénél ábrándoztam... akkor hát, miért is tudnám, miért is akarnám megérteni ezt a számítógépes világot... tanítónőt, vagy óvónőt már úgysem csinál belőlem... XXXIX. Filmfejezet Halász Vince köszönti Pokorni Zoltánt Mezőhéken:- Engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében külön nagy tisztelettel köszöntsem miniszter urat. Itt a környezetünkben, szerény kis településünkben, abból az alkalomból, hogy immáron ismét egy iskolai évet zárunk és az évzáró ünnepségünket megtisztelte. Településünk 1950-ben lett önálló községgé a tanyavilágból. Akkor még 118 kisdiák töltötte be a padsorokat, ma csak 13. És mégis, hogy miért harcolunk az iskolánkért? Azért, hogy azok a kedves szülők, akik itt megjelentek, az ő gyermekeiknek, ne kelljen nap, mint nap többórás autóbusz kirándulást tenni, településünkről a szomszédos város oktatási intézményébe, hogy ezek a fiatalok itt maradjanak, hogy a település megmaradjon. És végül, de nem utolsó sorban azért is, mert a területünk, a közigazgatási területünk, mintegy 8900 hektár. Ennek a gazdaságnak meg kell maradni, hiszen ez a föld ez itt marad, ezt valakinek művelni kell. Ezért küzdünk a kisiskolánkért, hogy a település megmaradjon. Pokorni Zoltán:- Jó eljönni ide hozzátok, jó látni ezt az iskolát, még ha ilyen kis létszámmal is működik. Ennél sokkal szomorúbb iskolák is vannak ma Magyarországon, amelyek bezárják a kapujukat és nem is indulnak el szeptembertől. Nagyon szomorú oka van. Az, amiről itt a polgármester úr is beszélt, hogy fogy a gyerekek száma, egyre kevesebb gyerek születik és így aztán egyre kevesebb gyerek jár iskolába. Ez az oka nagyrészt annak, hogy az önkormányzatok nem mindig úgy döntenek, ahogyan itt. A település élete, a falu sorsa függ attól, hogy lesz-e iskola vagy pedig sem. Az a mi dolgunk és nem csak az oktatási miniszteré, hanem valamennyiünké, polgármesteré, képviselő testületi tagoké, újságíróké, kormánytagoké, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk, megfordítsuk, hogy igenis a most 20-on évesek, 30-évesek nézzenek úgy magukra, jövőjükre, hogy lehet, érdemes gyereket szülni, gyereket, családot alapítani. Lakáspolitika, adó, családpolitika, sok minden kell hozzá. Lerombolni aránylag könnyen lehet, fölépíteni ezt a hitet, bizalmat nehéz. Az oktatási miniszternek van egy különös feladata, hogy amíg tart a gyerekek számának a csökkenése 187
