Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
A Mezőhékre vezető út állomásai
Az utóvédharcos A film engem kora gyerekkoromtól vonzott, ha csak időm és pénzem engedte, siettem az újpesti Tündér moziba, és egy amatőr filmes klubban magával a filmezéssel is igyekeztem megismerkedni. Arra azonban, hogy főiskolára menjek, akkoriban még gondolni sem mertem. Egyetlen értelmiségi pálya volt nyitva előttem, a jogi, hiszen az egyetem elvégzése nem volt szigorú jelenléthez kötve, úgyhogy egyetemi éveim alatt is tudtam dolgozni. A diplomámat ’49-ben szereztem meg, és az Orion gyárban kaptam valami előadói státust. Nagyon nehéz volt ekkoriban egy szoedem hátterű ember élete, erről hamarosan nagyon nagy leckét kaptam. A szakkörben ugyanis megsúgta valaki, hogy esti tagozatos filmes képzés indul a főiskolán, és én is beadtam a papírjaimat, önéletrajzomban természetesen nem tagadva le apám szociáldemokrata mivoltát sem. A felvételi, ahol főként egy szovjet film részletes elemzése alapján döntöttek az alkalmasságról, nagyon biztatóan sikerült, amikor azonban három hét múlva behívtak a tanulmányi osztályra, már sejtettem, hogy baj van. Egy elvtársnő fogadott. aki először is nagyon megdicsért az őszinteségemért, hogy nem titkoltam el apám politikai múltját, és azt is elmondta, hogy a felvételin tulajdonképpen jól megfeleltem. De, jegyezte meg szinte sajnálkozva, Lenin eivtárs megmondta, hogy az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film, be kell látnom, hogy egy hozzám hasonló veszedelmes embert nem engedhetnek a közelébe, viszontlátásra. Ez egy nagyon fontos mondat az életemben. Még sorsfordító pillanatban hallgatom meg ugyanezt a mondatot, de akkor szerencsére majd másféle következménnyel. Maradtam amatőr filmesnek, szabadidőm további részében, pedig lelkes természetjáró voltam. Mint megtudtam, a különböző túrák után mindig behívatták a pártirodára egyik-másik társamat, hogy kifaggassák őket, miket beszél ezeken az utakon a Paulus. Úgy látszik, az illegalitásból megmaradt bennük, hogy a turistabakancs olykor veszedelmes eszmékkel párosul. Hat-hét év telt el így az életemből, de következett ötvenhat. Az Orion Kőbányán volt, én Újpesten laktam, jóformán be sem tudtam járni, csak akkor, amikor már úgy-ahogy újraindult az élet. Akkor adta ki a Kádár-kormány azt a rendeletet, hogy hogyan kell a végleges munkástanácsokat megalakítani. Ennek a rendeletnek a szellemében megválasztottak a munkástanács titkárának. Innentől kezdve egé14
