Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

Balogh László

az elszámoltatás kérdése, mégis mindig a fejemet rázom. Nem! [...] Vajon, ha a kommunistáktól elszenvedett sérelmekért bosszút állok, nem süllyedek-e olyan mélyre az embertelenségben és aljasságban, mint dk? [...] Én tehát a kommunisták egykori bosszújára a megbocsátással válaszolok, hogy felülemelkedjek rajtuk."

1992. január 8-án a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplapban jelent meg a Megbocsátó üzenet Tiszaföldvárra című cikke.

Ebből egy részlet:

„...már 1957. márciusában ... egy szadista pufajkás, ott a szolnoki rendőrkapitányságon, az egyik éjféli verés után cellámba kísérve ostoba dicsekvéssel így szövegelt hozzám:- Ez csak amolyan ajándékverés volt! Tiszaföldvárról táviratilag küldte a tanácselnök. Majd azt nézd meg, amit a magunk jószántából adunk legközelebb, te disznó fasiszta!"

„1957 tavaszán túl voltunk már a »sűrített marxizmus« nevű tanfolyamon, amit a pufajkások oktattak azokkal a »kádár-kolbászokkal«, amiket a baráti Csehszlovákia küldött ajándékba. [...] A 49-es cellában egyik társam dr. Balázs István kunszentmártoni ügyvéd volt. Egyik nap a legvadabb, legbutább »Mörder« (börtönőr) kinyitotta a cellaajtót, és ... baggatni kezdte a cetlire írtakat:- Drr ... Drr ... Drr... nyögdécselte, aztán kivágta: »Dru Balázs ! Beszélőre!«"

„A másik derűs pillanatot 1958 nyarán értem meg. Ekkor már túl voltam az ítéleteken, túl Szolnokon és Márianosztrán.

A pálhalmi rabgazdaságban egyeseltem a répát, címereztem a hibrid kukoricát. [...] A vasárnapok viszonylag kötetlenebbül teltek. [...] jó időben kivittem a pokrócot az udvarra, és németül tanultam. Tanulás közben meglepett egy kíváncsi »Mörder«:

12