Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

Balogh László

Az ünneplőknek

Nagymama meséje

Tiszatájon

Őszi gondolatok ( 1956. szept. 20.)

Februári napsütés (1957.)

1956 augusztusában és szeptemberében a változás ígérete, majd október 23-a után a forradalmi hangulat, ezt követó'en a megtorlás időszaka „csúcsra járatja" a versírásban. Öt hónap alatt 45 verset írt, nagyobb részét Tiszaföldváron. Ezeket csaknem hiánytalanul közöljük. A kihagyásokkal valószínűleg Balogh László is egyetértene, mert későbbi verseiben, cikkeiben ezt hangsúlyozta: „nem feledek, de megbocsátok".

Megbocsátott annak ellenére, hogy a Kádárrendszer bírósága „izgatás bűntette miatt" 1957- ben 3 évi börtönre ítélte, és a szabadulása után 10 évig nem engedték tanítani.

1957. március 15-én a szolnoki börtönben - a középkorban bitófára ítélt Villon, francia költő egyrímű négysorosát felidézve - írta:

„Most, én érzem a seggemen, kora tavaszi reggelen, mikor az ember nyögve kél, hogy nemrég írott versem mennyit ér."

(Március idusán)

A vallatás, kihallgatás során Balogh László kezdetben tagadott, de az orra alá dugták a „lázító verseit" és a Tiszaföldvárról küldött besúgó jelentéseket egy jól ismert személy aláírásával. (Ismét egy besúgó. Sz. I.)

1993. október 23-án Tiszaföldváron tartott ünnepi beszédében ezt így fogalmazta meg: „Kivert fogaim, kicsavart Ízületeim, fekélyessé nyomorított gyomrom és elveszett egész ifjúságom bennem is követelőzik. De mikor szóba kerül az igazságtétel,

11