Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Zsolnay László: A képzőművészeti gyűjtemény

részét itt töltötte. Kezdetben enteriőröket festett, később elsajátította a rézkarc technikáját, és ettől kezdve tevékenységének nagy részét ez a művészeti ág foglalta le. Csak a 40-es években tért újra vissza a festészethez, ekkor készültek legjobb tájképei. Rézkarcaiban és számos rajzában megörökítette Szolnok életét, a korabeli Tabánt, a Tisza-parti látképeket. A Tanácsköztársaság ideje alatt Pólya Tiborral és Barta Ernővel együtt plakátokat, újságrajzokat készített, több ízben szót emelt a széthullott kolónia helyreállításának érdekében. Zádor Istvánhoz hasonlóan Kléh János is főiskolásként került legelőször a Szolnoki Művésztelepre. Hegedűs Lászlónál tanult, majd a telepen képezte tovább magát. 1908-tól egészen haláláig, 1919-ig ragaszkodott Szolnokhoz. Első munkáiban figurális ábrázolásokkal is kísérletezett, de később már szinte csak tájképeket és virágcsendéleteket festett. Legjobb munkái téli tájképei, de portréi is megállják a helyüket a hazai posztimpresszionizmus dekoratív vonulatában. Az 1900-as évektől kezdve Szolnok a magyar plein-air, majd impresszionista törekvések egyik fontos gyűjtőhelye. Egy olyan csoport kezdett itt dolgozni, amelynek tagjait, ha gyakran változtak is, összefűzte törekvéseik rokonsága. A művésztelepnek ez az új arculata élesen különbözött a Ferenczy-Réti-Thorma képviselte nagybányai irányzattól, amely a nemzeti tradíciót szívós következetességgel fejlesztette. A modern szolnokiakkal rokonszenveztek azok a nagybányaiak, akik külföldi tanulmányaik útján a francia impresszionisták vagy a posztimpresszionisták követőivé váltak, és egymás után elhagyták a telepet, hogy új, forradalmibb útra térjenek. Szinte lehetetlen minden egyes művészt, aki megfordult és alkotott a Szolnoki Művésztelepen, felsorolni. A telep fénykorában, az 1910-es évek elején nemcsak műpártolók jóvoltából tartózkodtak igen sokan a művésztelepen, hanem 1912-től kezdve a szünidőben a Képzőművészeti Főiskola növendékei is tanulmányokat folytattak itt. Az emberábrázolást Fényes Adolf, a táj festést Szlányi Lajos, az állatfestést Zombory Lajos oktatta. Az első világháború kitörése teljesen ellehetetlenítette a telep munkáját, rengeteg fiatal művészt és főiskolást a frontra vezényeltek. Csak az idősebb generáció egy-két tagja maradt a műtermekben, közülük Zombory Lajos és Koszta József dolgozott még itt. A két világháború között a műtermekben tovább folyt a munka. Vidovszky Béla, Zádor István egyre gyarapította az addig elért eredményeket. Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc, Istókovits Kálmán, Pólya Tibor és Iván, Patay Mihály csatlakozásával a következő nemzedék lépett a telepesek sorába. Aba-Novák és Chiovini itt készült fel a jászszentandrási freskók kivitelezésére, Istókovits alföldi akvarelljeinek pompás sorozata itt vette kezdetét. Zombory és Szlányi korábbi stílusukban munkálkodtak, ez az időszak volt azonban Szüle Péter, Zádor István és Vidovszky Béla művészetének kiteljesedése. Majd a XX. század olyan jeles mesterei is megjelentek Szolnokon, mint Bernáth Aurél, Mattioni Eszter, Kerényi Jenő, Borbereki Kovács Zoltán, Gáborjáni Szabó Kálmán. Műveik a 30-as évek végének, a háborús esztendők termésének java alkotásai közé tartoznak. A Szolnoki Művésztelep két világháború közötti életének legendás alakjai voltak a Pólya testvérek. Szolnoki születésűek voltak, de a húszas években felköltöztek Budapestre, s ezek után csak a nyarakat töltötték Szolnokon. Meghatározó alakjai voltak a művésztelepnek. Iván szobrászati tanulmányok után bátyja ösztönzésére tért át a festészetre, Tibor pedig a festés mellett alkalmazott grafikával és kerámiával is foglalkozott. Kitűnő karikaturista volt, néhány jól jellemző vonallal remekül vissza tudta adni az ábrázolt személy jellegzetes vonásait, karakterét, és tette ezt nem bántó módon, hanem lebilincselő humorral. Aba-Novák Vilmos a 30-as évek elején került Szolnokra. Ekkor már ugyanis nemcsak fiatal művészeket hívtak meg a művésztelepre vendégtagnak, hanem beérkezett mestereket is. A főiskola grafikus szakán végzett, de mint festő is elkezdte keresni önmagát. Római ösztöndíjat kapott, és kétesztendős itáliai tartózkodása hatalmas energiákkal töltötte fel. Azzá a festővé, amilyennek Aba-Novák Vilmost, a 9. Részlet a Szolnoki Képtárból 10. Részlet a képzőművészeti raktárból 87