Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Zsolnay László: A képzőművészeti gyűjtemény

11. Aba-Novák Vilmos: Cserépvásár huszadik századi magyar festészet megkerülhetetlen, félre nem tolható mesterét ma ismerjük, végül Itáliában lett. Hazatérve Rómából a képeken megjelentek az új témák: a cirkusz, a vurstli, árvizek, körmenetek, piacok és vásárok. 1931-ben megbízták első monumentális munkájával, a szegedi Demeter-torony falképeinek megfestésével. 1933-ban a jászszentandrási plébániatemplom szentélyének és diadalívének freskóit festi meg Chiovini Ferenccel. Müvükkel óriási vihart kavartak, s a hangok csak akkor csendesedtek, mikor Itáliában nemzetközi díjat nyertek vele. A szolnoki telepen először növendékként dolgozott Fényes Adolf mellett a főiskola nyári kurzusán, majd a 20-as évek végétől a kolónia egyik legnagyobb hatású mesterévé vált. A Szolnoki Művésztelep egyik legmeghatározóbb, legegyénibb alkotója volt, követőinek széles tábora igazolta nagyságát. Aktív kapcsolata a művészteleppel haláláig megmaradt. Festő, aki összesen 47 évet élt, akinek - Barcsay Jenő, nagy pályatársa szerint: „grandiózus tehetségét" - halála után némelyek évtizedekig elhallgatni törekedtek, hamis és hazug szavakkal illették, és sem az életművéből, sem emberi sorsából és minőségéből nem akarták valóságos értékét és rangját felismerni és elfogadni. Két freskóját - a szegedi Hősök Kapuját és a székesfehérvári Szent István mauzóleumét bemeszelték, levakolták - mert Horthy Miklós is szerepelt a falakon... Egyházi művészetet is csinált - mert a modern egyháznak szüksége volt a modern művészetre. És Aba-Novák Vilmos meg tudta oldani ezt a feladatot, mert ő maga egész életében a hitet kereste a maga és kora művészetében. Ez az időszak Chiovini Ferenc szolnoki telepre történő megérkezésének időszaka. 1926-ban vendégtagként kapott meghívást Szolnokra, ahol ő lett a legfiatalabb lakó. Aba-Novákkal együtt megfestette a már említett jászszentandrási freskókat, amellyel hatalmas sikert arattak mindketten a római egyházművészeti kiállításon. 1935-36-ban Rómában - mint ösztöndíjas - tanulmányokat folytatott, s hazatérése után sikerei csak fokozódtak. Egyre nagyobb figyelemmel kísérték munkásságát, egyre több elismerő kritikát kapott. Festményein megtaláljuk az Alföld minden arcát, minden villanását. Hosszú évtizedeken keresztül figyelte a táj változásait, több mint félévszázados szolnoki alkotótevékenysége alatt művészete kiteljesedett. 88