Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Benedek Csaba - Gecse Annabella: A néprajzi gyűjtemény alakulása
O'KT 25. Kádárgyalu 26. Kádárgyalu díszítése 1989. október 20-21-én a múzeum a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel, a Megyei Pedagógiai Intézettel, a TIT Országos Választmányával közösen rendezett Finnugor konferenciát. 1993-ban részben Szolnokon, részben Jászberényben T Bereczki Ibolya rendezésében került sor a Gyermekvilág a régi magyar falun című konferenciára. 1994-ben az országban másodikként megyénkben alakult Tudományos Testület, mégpedig a Debreceni Akadémiai Bizottság Szolnokra kihelyezett ülése keretében. 1999-ben a népi táplálkozást állítva középpontba A paraszti asztal örömei címmel rendeztünk tanácskozást és nyitottunk kiállítást Sári Zsolt szervezésében. A kereszténység 2000 éves évfordulója alkalmából Szakrális néprajzi kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében és egyházmegyéiben regionális konferenciát tartottunk a szolnoki múzeumban. 2001 októberében került sor a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal közös rendezésben a Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a XVIII. századig című régészeti-néprajzi tanácskozásra, melynek előadásai azonos című kötetben láttak napvilágot. Ugyanitt került sor 2003. október 16-án az Erotika a népi kultúrában nemzetközi tanácskozásra, melyben egy közérdeklődésre számot tartó, ám konferencián eddig nem hallható területbe pillanthattak be a kutatók és érdeklődők. A MEGYEI NÉPRAJZI- ÉS NYELVJÁRÁSGYŰJTŐ PÁLYÁZATOK A Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattárában az 1957-es évvel kezdődően 917 tételt tesz ki a néprajzi gyűjtőpályázatra beérkezett dolgozatok száma. Az első pályázati felhívásokat az 1960-as években Csalog Zsolt és Pócs Éva fogalmazta meg és tette közzé. Tőlük Szabó László vette át a pályázatok sorsának irányítását és a pályázókkal való kapcsolattartás feladatát, majd az 1980-as évektől Gulyás Éva és Bereczki Ibolya folytatta. Bár minden évben hivatalos fórumokon (megyei lapban, helyi rádióban) is közzétették a felhívást, sokkal eredményesebben működtek ennél a muzeológusok és pályázók közötti személyes jó kapcsolatok. Ezért alakulhatott ki a rendszeres pályázókból egy olyan kör - a teljesség igénye nélkül: Faragó Jánosné Jászárokszállásról, Győri János Jászkisérről, dr. Dienes Erzsébet Szolnokról, Csetényi Mihályné Csépáról, Enyedi Antalné Öcsödről, Józsa Istvánná Karcagról, Mohácsi Lászlóné Tiszasasról -, amelynek tagjai olykor több évtizeden keresztül is pályáztak, később esetleg szakkörvezetőként sok-sok diák érdeklődését a honismereti, néprajzi munka felé terelték. Szolnok megye néprajzi dolgozatai a Néprajzi Múzeum által meghirdetett országos fordulókon is nagyon sikeresek voltak, általában mind a mennyiség, mind a minőség, az elért helyezések tekintetében az élmezőnyben szerepeltek. Különösen nagy a középiskolák néprajzi-honismereti szakköreinek jelentősége, amelyek vezetői vagy maguk is néprajzos végzettségű tanárok, vagy saját szakjuk rokon (pl. nyelvészet) a néprajzi kutatómunkával. A korábbi időszakban, kb. az 1990-es évekig a múzeummal az is összekötötte őket, hogy diákjaik általában részt vettek a muzeológusok vezette nyári honismereti, néprajzi táborokban, ahol szakmai segítséget kaptak, és elsajátíthatták a módszertani 27. Kolomp szíjának díszes csatja 28. Kolomp 7?
