Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Benedek Csaba - Gecse Annabella: A néprajzi gyűjtemény alakulása

I 29. Szabó László gyűjtötte be Bozsik Kálmán fazekas hagyatékát, 1965 30. Tisza túrái életkép (Szabó Zoltán, Szabó István) 31. Egy néprajzos tábor résztvevői terepmunka közben 32. Részlet az állandó kiállításból: szőlőben' kunyhó 33. „Menyecske a kemencében. Erotika a magyar népi kultúrában" c. kiállítás megnyitása, 2003 (Horváth László, Ujváry Zoltán) alapokat. Hasonlóan jó kapcsolat alakult ki a megyebeli honismereti, néprajzi szakkörök és a néprajzos muzeológusok között. A Néprajzi Osztály életét bemutatni néhány adat felsorolásával igen nehéz feladat, csupán egy hosszú filmből kiragadott kockának tűnhetne. Az azonban bizonyára kiderült a kedves Olvasó számára, hogy múzeumunk néprajzi munkája soha nem légüres térben, hanem támogató szellemű társadalmi közegben létezett, létezik ma is. Arra, hogy az említett támogató szellemre a néprajznak is, a múzeumnak is ezután is szüksége van, éppen fejezetcímünk ért(het)etlenségével szeretnénk utalni. Iszkábás döböckénk múzeumi tárggyá válása azt is jelzi, hogy minden, ami kultúránk része, elmond rólunk valamit. Elmond, ha van, aki kérdezze, ha van, aki értelmezze, ám a tárgyi kultúra esetében minderről csak abban az esetben lehet szó, ha olyan is van, aki (ami?) megőrzi. Utóbbira vállalkozott, vállalkozik múzeumunk, benne a Néprajzi Osztály is. De mi lehet az „iszkábás döböcke", amelyet 61.207.39. leltári számmal őrzünk a gyűjteményben? Egy 28x24x21,5 cm méretekkel bíró ládika, amelyről leírása a következőket mondja: „puhafadeszkából szögezve, vaslemezből kivágva és hajlítva, vasból kovácsolva". Mindszenten készült az 1920-as években, Betkowski Jenő vásárolta a múzeum számára 1961-ben. Leltározta: Pócs Éva, készítette: Kurucsai János „supermester". 80