Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Benedek Csaba - Gecse Annabella: A néprajzi gyűjtemény alakulása

kiállítást készítettek, amellyel országos, sőt olykor nemzetközi hírnevet szereztek az intézménynek. Már az 1970-es évek előtt, 1968-ban megnyílt a Gyermekkor című, első jelentősebb kiállítás. 1975 augusztusában kezdődött meg a népművészeti tematikájú kiállítások laza sora, elsőként a Szolnoki Galéria emeletén {Szolnok megye és az Alföld tájegységeinek népi iparművészete). 1978-ban Szolnok megye népművészete címmel a Galéria épülete volt egy olyan vándorkiállítás első állomása, amelynek útja később, de még abban az évben Észtország három városába vezetett. 1981-ben a Szolnoki Galériában ugyanez a téma már tematikus feldolgozásban került a látogatók elé, a szolnoki népviselet, majd a Szolnok megyei guzsalyak és rokkák, a népi hímzések, illetve népi bútorok kerültek bemutatásra. Sajnos a tematikus kiállításokat a Galéria bezárása ekkor felfüggesztette, azonban ugyanebben az évben a népművészeti tárlatot bemutatták Mezőtúron, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten és Kunszentmártonban. 1984-ben ugyanez a téma Kozma Károly fotóin keresztül került a közönség elé. 1988-ban Szabó László vezetésével, főként a Damjanich Múzeum anyagára alapozva elkészült a korábbi kutatások eredményeit összegző Szolnok megye tájainak népművészete című kiállítás, amelyet először Vácott, majd Párizsban és Lyonban mutattak be. (Alapjául a Szolnok megye népművészete című kötet szolgált.) Végül ezt az anyagot 1996-ban Riihimákiben, Finnországban láthatták az érdeklődők. A Szolnok Megye Néprajzi Atlaszához kapcsolódó kutatások Jászdózsán olyan kiváló eredményekkel jártak, hogy annak anyagát a Jászdózsa és a palócság kötet mellett 1973-ban a Szolnok Megye Néprajzi Atlasza és Jászdózsa címmel kiállításon is bemutatták a Galéria épületében. Egy évvel később a Damjanich János Múzeum anyagából Szabó László és Gulyás Éva a zánkai úttörőtáborban a népi gyermekjátékokat tárták a közönség elé. Még ugyanebben az évben a kisújszállási városházán mutatták be a Kisújszállás története és néprajza, s a Galériában az Egy tanyai gazdaság a századfordulón kiállításokat. Utóbbi a túrkevei Dani-Szabó gazdaság teljes eszközkészletét vonultatta fel. 1976-ban szintén a Galéria épülete adott otthont a Lakodalmi szokások Szolnok megyében, valamint a Szertartás és társadalom kiállításnak, melyből az utóbbit a régészekkel közösen mutatták be, és később Miskolcra is elvitték. A következő esztendőben a múzeum néprajzosai két kiállítást rendeztek. A mezőtúri Galériában a Mezőtúr története és néprajza, míg a szolnoki Galériában a Szolnok város kisipara volt látható a város 900 éves évfordulója alkalmából. 1978-ban Kaukázusi szőnyegek, majd egy évre rá Régi perzsa és anatóliai szőnyegek címmel nyílt tárlat a Galériában. Gulyás Éva és Szabó László kezdeményezésére 1979-ben a Szolnoki Galériában rendezték meg az Alföldi Fazekas Triennálét, mely rendezvény mai napig tartó sorozatot indított el, s ennek keretében az ország különböző területein élő és alkotó kortárs fazekasok mutatkozhatnak be. A pályázat és kiállítás szervezését és lebonyolítását a későbbiekben a megye két jeles fazekasközpontja, Mezőtúr és Karcag felváltva vállalta, vállalja ma is. 1982-ben a mezőtúri Galériában kapott helyet a Mezőtúr fazekassága, majd egy évvel később egy állandó kerámiatörténeti kiállítás nyílt Mezőtúri kerámia néven a Túri Fazekas Múzeumban. 6. Csukafejes citera 5. Zöld mázas mezőtúri butykoskorsó 70