Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Szabó István: A történetkutatás, a történeti gyűjtemény évtizedei

személyére épülő gyűjteménygyarapodásának, kiállításainak, fotó- és mozgóképtörténeti feltárásainak. Sajátos profilt adott ezzel a múzeum történeti gyűjteményének, amely kiegészül Szolnok városára vonatkozó színházi és filmplakát, meghívó, illetve aprónyomtatvány - sajtótörténeti gyűjtéseivel. A témakörből több általa szervezett kiállítása és feldolgozása ismert: 70 év a kamera mögött, A fényképészipar 150 éve Szolnokon (1852-2002), A képkeret világa. A Damjanich János Múzeum munkájában a kezdetektől jelentős szerepet kapott a helytörténeti kutatás. Tekintettel arra, hogy Szolnok megyében a jelenlegi Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolán kívül felsőfokú oktatási intézmény nem tudott megtelepedni, a tudományszervező-irányító feladatokat a múzeumnak kellett ellátnia. A szolnoki múzeum 1954-től kezdve vállalkozott - eleinte szerényebb lehetőségek között - a megye előtt álló helytörténeti, helyismereti feladatok végzésére és részbeni irányítására. Segítette a szakdolgozat-írókat, a helytörténeti kutatással foglalkozó pedagógusokat, szakköröket, s 1962-től, megyei múzeummá alakulásától a megyei szervezethez tartozó múzeumok munkáját is. A 70-es évektől indultak meg a régészeket, történészeket, néprajzosokat egyaránt bevonó közös, intenzív kutatások. Egy-egy kisebb tájegység hosszabb időt igénylő, évekig elhúzódó, ám mélyebben és sok szempontból való vizsgálata, tárgyainak begyűjtése az ott élők életének dokumentálása. A feltárásban a megye néprajzi csoportjainak nyomán haladtunk, majd a nyolcvanas évek közepétől bővülő létszámunk az önálló történész csoportmunkát is lehetővé tette. Elsőként a Jászság került érdeklődésünk középpontjába, elsősorban Jászdózsa. (Ásatások, gyűjtőtáborok -A palóckutatás csatlakozó programjaként a Jászdózsa és a palócság valamint a Csépa köteteket eredményezve.) Ezt követték a tíz éven át tartó, főként a kisiparra vonatkozó tiszazugi kutatások. (Kiállítások, konferenciák, gyűjtőtáborok Tiszazugi füzetek, Kunszentmárton és a Tiszazug kisipara, 10 éves a Tiszazug kutatása.) Emellett, hogy a többi terület se kerüljön hátrányba, a történészek gyűjtőútjait a párhuzamosan folytatott Tisza-túrák, vagyis a Tisza két partján fekvő települések feltérképezése egészítette ki. 1985 júniusában Tiszafüredet tettük meg kutatásaink színhelyévé. Induláskor a megnövekedett számú történész munkatársakra való tekintettel profilt is váltott a gyűjtőtábor, történész táborrá alakult át és működött így két esztendőn át, kihagyva belőle a néprajzosokat. A feladat ugyanis az volt, hogy minél sokoldalúbban dokumentáljuk az éppen ekkor várossá váló Tiszafüred eseményeit. Biológus, földrajzos, művészettörténész, szociológus, régész szakos kollegák valamint a helyszíneket, tárgyakat, interjúk illusztrációit rajzoló résztvevők gazdagították a névsort. Ezek a táborok eredményezték a történeti topográfia köteteit, a két világháborúra vonatkozó, intenzív magnós gyűjtéseket. 15. Gr. Szapáry Gyula és felesége jegygyűrűi, 1864 16. Velencei üveg virágtartó, Salviati, 1860 körül 17. Gr. Szapáry Gyula arany zsebórája 61