Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Szabó István: A történetkutatás, a történeti gyűjtemény évtizedei

18. Részlet az állandó kiállításból: szolnoki utcarészlet estélyi ruhás párral 19. Biedermeier szalongarnitúra Kontsek-hagyaték, XIX. század közepe 20. Polgári női öltözék felső része, „ruhaderék". Hubay-féle hagyaték, XIX. század vége Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1984-2004 között négy év megszakítással folyamatosan működött a diákságot mozgósító Honismereti Tábor. A különböző helyszíneken (Kisújszállás, Kunhegyes, Kenderes - 1990 és 92 között a tiszafüredi történeti táborok keretében mint a kutatótábor ifjúsági részlege - Kőtelek, Nagykörű, Jászkisér, Tiszaföldvár, Besenyszög) rendezett táborokban a résztvevők érdeklődési körüknek megfelelően kapcsolódhattak be az ott szervezett gyűjtő- és életmódot dokumentáló munkába. A diákcsoportok munkáját a történeti osztály részéről Bagi Gábor és Gulyás Katalin irányították, valamint az egy ideig az osztályhoz tartozó Kaposvári Gyöngyi. A múzeum felújított épületében az állandó kiállítások között 1996 decemberében az osztály közös munkájaként készült el a történeti terem Városi polgárok a századelőn címmel, kísérő katalógussal, a kiállított tárgyak képes leírásával. A Szolnoki Galériában a kilencvenes évek nagy volumenű, a Damjanich Múzeum összes osztályát megmozgató kiállításaiban kapott az osztály is nagyobb szerepet: „...és igyekezzetek a város jólétén..." A zsidóság Szolnokon és Jász-NagykunSzolnok megyében 1850-1994.; A szolnoki csata - Fejezetek a Magyar Honvédség 150 éves történetéből; Ezer év a Tisza mentén. Nemcsak a kiállítás anyagának összeállításában, de az alkalomból elkészített tanulmánykötet megírásában, a Jászkunság profilírozott számainak összeállításában is részt vettek az osztály munkatársai. A Damjanich Múzeum történeti gyűjteménye tárgyi és dokumentumanyagból, fotógyűjteményből és adattárból áll. Az állomány a munkatársak tematikus gyűjtése szerint hagyatékok és egyedi darabok vásárlásával, illetve ajándékok útján gyarapodott. Néhány jelentősebb, nyilvántartott, jelentős részében publikált tárgy- és dokumentum-együttest szeretnénk kiemelni a hetvenesztendős múzeum történeti gyűjteményéből. A MEGYE IPARTESTÜLETI ANYAGA Amikor a 6110/1948. számú kormányrendelet hatására 1949-ben országos szinten megszűntek az ipartestületek, az ekkor éppen újra formálódó múzeumi szervezet nem engedte elkallódni az egyes kézműipari szakmák relikviáit, hanem igyekezett a lehetőségekhez képest belőlük minél többet a gyűjtemény számára megmenteni. Mivel a korábbi iparos szervezeteket, vagyis a céheket megszüntető 1872es évi VIII. törvénycikk nem megszüntette, hanem az utód szervezetbe, az ipartestületbe bekebelezte, értékes, legtöbbször a szakma fejlettségét is mutató, irattároló céhládák, bennük sokszor egészen az alakulás időszakáig visszautaló dokumentumok, vándorkönyvek, céhbehívó táblák, számadáskönyvek, tanoncnyilvántartó regiszterek, pecsétnyomók őrződtek, illetve ipartestületi zászlók maradtak meg. 62