Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Pár Nándor: A Damjanich János Múzeum épületeinek rekonstrukciója

mely munka a tervezőasztalon a '80-as évek végén kezdődött érdemben, és a megvalósulással párhuzamosan szinte a felújítás végéig folyt. A megvalósulás pedig sok évig elhúzódott. Ha a múzeum elkészült összes tervanyagát egymásra tennénk, igencsak embermagasságot alkotna. Ebből érezhető az elvégzett munka nagysága, a belé fektetett szellemi energia. A múzeum Kossuth téri épülete 1860-ban, Obermayer Lajos tervei alapján épült Szolnok akkori piactere mellett, mint Magyar Király Szálló. A telek, a múlt század második felére oly jellemző, városias beépítést tükröző keretes építési móddal épült be. A közterülettel határos szárnya két, az oldalsó és hátsó szárnyai pedig egy-egy funkcionális traktust tartalmaztak. A fő szárnyat nyereg-, a többit befelé lejtő félnyereg tető fedte. A belső udvar mindkét szintjén nyitott folyosó futott körbe, melyről nyíltak a szobaegységek. A földszinti helyiségeket a folyosó alatti árkádsorról lehetett megközelíteni. Az utcáról, az épület szimmetriatengelyében elhelyezett főkapun át juthatott be a vendég a belső udvarba. A hátsó szárny jobb oldali részén egy kisebb kapuzat volt, amely az épület mögötti, a szállót kiszolgáló épületek udvarára nyílt. A teljes épület alápincézett. A főhomlokzata gazdagon díszített architektúrát mutatott. Valószínű, hogy ugyanilyen igényességgel készültek a belső udvar homlokzatai is. Mind a fő, mind a belső homlokzatok időközben átépültek klasszicista stílusjegyeket tükrözve. Majd az első emeleti folyosó kosáríves boltívei sűrű osztású nyílászárókat kaptak. Az idők során többszöri funkcióváltás következett be, ami szerkezeti átalakításokkal is járt. A rekonstrukciós munkálatok megkezdése előtt már semmi nem utalt az eredeti funkció térosztására. Az átépítés előtt a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság, a Verseghy Könyvtár és a Damjanich Múzeum intézményeinek adott helyet. A TIT kiköltözése után sokáig úgy volt: a múzeum mellett a könyvtárnak is végleges helye marad az épület, hisz a könyvtárra kiírt pályázatok, tanulmánytervek, sőt az ezek alapján elkészült engedélyezési tervek mind csak tervek maradtak. Az állagmegóvási munkák elmaradása miatt a műemléki jegyzékben szereplő épületen a '80-as évek közepére jelentős szerkezeti károsodások következtek be. A felső szint folyosóinak födémmezőit alá kellett dúcolni, mert a tetőzet és a födémszerkezetek károsodása oly mértékű volt. A fafödémekre és a fedélszékre készült szakértői vélemény sürgős beavatkozást írt elő a nagyobb károk elkerülése végett. Az épület elektromos rendszere elavult, helyenként veszélyessé vált. A fűtése korszerűtlen, egyedi gázkonvektoras volt. Ebből az állapotból indult a tervezés, amikor is megszületett a döntés a teljes felújításra. Az egyik legnehezebb feladatot a megvalósítás ütemezése jelentette. Az épületben ugyanis olyan intézmények működtek, amelyeket nemcsak hogy nem lehetett az átépítés idejére bezárni, hanem ráadásul hatalmas anyaggal rendelkeztek (gondoljunk csak a könyvtár százezres nagyságú könyvanyagára, vagy a múzeum raktáraiban felhalmozott leletanyagokra), amelyeket nem lehetett az épületből máshova kiköltöztetni. Az egyértelművé vált, hogy a rekonstrukciós munkálatokat a legfelső szint és a tetőzet átépítésével kell kezdeni. Az ütemek a rendelkezésre álló pénzeszközök függvényében történtek mindig. Ez az első években elég kicsi ütemeket engedett csak meg, de folyamatosan haladt a fenti szintekről lefelé, ahogyan mindig egy-egy részt ki lehetett üríteni és azt munkaterület számára átadni. Menet közben eldőlt az is, hogy a könyvtár számára nem kell helyet biztosítani az épületben, mert az másutt nyer elhelyezést. így az épület teljes egészében a múzeum funkcióinak volt kialakítható. A rekonstrukció a befejezéshez szükséges pénzeszközök biztosítása, majd a könyvtár kiköltözése után gyorsult fel. A tervezés 1989-ben kezdődött az épület felmérésével és egy tanulmányterv elkészítésével. Az elfogadása után az engedélyezési tervek és mindig egy-egy új ütem kiviteli tervei készültek el úgy, hogy a végleges állapotot mindig szem előtt kellett tartani. Ez különösen az épületgépészeti rendszerek ideiglenes és végleges kialakításánál jelentett problémákat. A legutolsó tervfázis, amely az első emelet, a földszint és a pince valamint az udvar kialakítását tartalmazta, 1996 végén készült el. Az új funkcionális kialakítás jelentős szerkezeti átépítésekkel párosult. Az első lépés, új helyiségek kialakításával területnyerés volt a cél, amelyek elkészülte nyomán újabb helyiségek (az építők számára újabb munkaterület) szabadultak fel a rekonstrukció továbbfolytatására. Az épület főhomlokzatán, a zárópárkány felett, 35