Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Pár Nándor: A Damjanich János Múzeum épületeinek rekonstrukciója

magas térdfal volt, benne téglalap alakú nyílásokkal, melyek pusztán a padlásteret világították be. A korabeli épületről készült fotókon látható, hogy ez a homlokzati elem még nem volt meg. Ezt felhasználva egy szint ráépítése készült, mely az új helyiségeket, a dolgozószobákat tartalmazta. Ezzel az épület végleges lefedése is megtörtént, a rekonstrukciós munkálatok folytatódhattak az épület további részein. Az épület szerkezeti rendszeréből fakadóan jól ki tudtuk alakítani a kiállító tereket, mert a teherhordó falak hosszirányúak voltak, míg a válaszfalak harántirányúak, és ahol nem volt rájuk szükség, ott el lehetett bontani azokat. Ezeknél a tereknél a természetes fény hiánya sem jelentett gondot, mert a kiállításra kerülő tárgyak, anyagok úgyis általános és lokális mesterséges megvilágítást kapnak mindenképpen. Az újonnan kialakított használati szinten, a beépített tetőtérben kaptak helyet a kutatószobák. Ezek megvilágítása már természetes fénnyel megoldható volt. Ugyancsak ablakok kerültek elhelyezésre a restaurátorműhely és az első emeleti tárgyaló helyiségeinek falába. Ahol a bevilágítás nem volt megoldható, azon helyiségeket alakítottuk raktárakká. A legnagyobb szerkezeti beavatkozást a terjes első és második emelet feletti csapos-gerendás fafödémek vasbeton födémekre történő átépítése jelentette. (Érdekességként megjegyzendő, hogy egy teljes szint monolit vasbeton födémmezőjébe csak O 14-es betonacélból több mint 80 km került beépítésre). A külső főfalakban elhelyezésre kerülő nyílások rendje ugyancsak jelentős szerkezeti beavatkozás volt. Ezekkel párhuzamosan földszinti pillérek megerősítése történt acél köpenyezéssél, valamint belső pillérek vonóvasas bekötése a főfalakba. A teljes tetőszerkezet átépítésre került a megfelelő hajlásszögű tetősíkkal. A három udvari szárny félnyeregtetős lefedése átépült nyeregtetőssé, megszüntetve ezzel a meredező tűzfalak nemkívánatos városképi megjelenését. A kész épületben a látogatók számára a földszint és az első emelet szolgál. Itt találhatók a kiállítások terei. A földszinten a régészeti, történeti és néprajzi állandó kiállítás kapott helyet. Az első emeleten az állandó képzőművészeti és egy kisebb időszaki kiállító terem, valamint vendégszoba van, illetve egy konferenciaterem. A földszint tereiben érvényesül a dongaboltozatos lefedés térélménye, míg az első emelet alulbordás vasbeton födémmezőit kazettás álmennyezet takarja. A második emeleten raktárak, restaurátorműhelyek, fotólabor és irodák vannak. A tetőtérben - a rekonstukció folyamán nyert új használati szinten - kutatószobák helyezkednek el a könyvtárral és képzőművészeti raktárakkal. Minden szinten új vizesblokk került kialakításra. A három karú főlépcső orsóterében üvegkabinos személyfelvonó létesült. A pince terei is rendbehozatalra kerültek, raktározás céljára. A kiállítóterek felületképzése semleges színvilágot kapott, (fehér falak, törtfehér álmennyezet, minden kiállítótérben más, de tompa színű szőnyegpadló) elősegítve ezzel is a kiállításra kerülő tárgyak érvényesülését. Mindezzel párhuzamosan teljes elektromos és gépészeti rekonstrukció is végrehajtásra került. Az egyedi fűtések helyett tetőtéri kazánnal központi fűtés készült. Az épület főhomlokzatának megújult klasszicista architektúrája és finomított elemeinek a hátsó homlokzatokon történő továbbvitele adja az épület homlokzati összhangját. A belső terek vakolatdíszei, párkánytagozatai és ablakrácsai is a régi formában, de megújulva láthatóak. Az épülethez nem illő szögacél-üveg főkapu helyett díszes fakapu készült. A kőburkolatot kapott belső udvar - mint régen - megint befogadó helye lesz a nyári művészeti rendezvényeknek és szabadtéri kiállításoknak. Végezetül szólni kell még néhány szót a közreműködőkről. A kivitelezők szakértelmét és hozzáértését dicséri, hogy végül is a tervek valóra váltak, méghozzá magas színvonalon. Igen sokféle szakmát kellett összeszervezni, hogy e hatalmas épület méltó hely legyen a múzeum számára. De kitartó és odaadó munkát végzett a megbízó, a műszaki ellenőr, a műemléki referensek és a tervezők, akik az építést 36