Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Szabó László - Gulyás Éva: A Damjanich János Múzeum története

30. „Az év múzeuma" címet hazánkban elsőként a Damjanich Múzeum kapta 31. A Damjanich Múzeum igazgatói: Kaposvári Gyula 1948-1977., Zádor Béla megbízott igazgató 1981-1982. (Középen Gecse Árpád festőművész) nem volt akadálya. Amíg a történeti részben hatalmas felhalmozott dokumentumanyagot tettünk rendbe (pl. első évben, 1963-ban több mint 2000 tételt leltároztunk be), a néprajzi gyűjtemény majd 2000 tárggyal gyarapodott. Tárgyegyütteseket (pl. műhelyeket, egy teljes tanyai gazdaságot, szobaberendezéseket) vásároltunk az egyedi tárgyakon kívül. Új régészeti ásatások kezdődtek, s a már tervezett Tisza II. vízlépcső várható munkálatai miatt Tiszafüred környékén nagyarányú feltárások kezdődtek a Nemzeti Múzeum régészeivel közösen. Sajnos a raktározási gondok már ekkor jelentkeztek. Kaposvári Gyula alakította ki azt a máig érvényes gyakorlatot, hogy a régészeket csak a szolnoki múzeumban alkalmazta, a néprajzosok és történészek viszont nagyobb számban kerültek ki - a helyi feladatok jellegéhez igazodva - a tagmúzeumokba. A vidéki kiállításrendezésekbe azonban a szolnokiak is több ízben bekapcsolódtak: pl. a jászberényi állandó kiállítást Tóth János és Csalog Zsolt régész közösen rendezte 1963-ban, a tiszaföldvárit Varga Lajos, Szlankó István és Szabó László készítette. A megnövekedett feladatokat - tárgygyűjtés, a néprajzi atlasz gyűjtései, különböző tematikus kutatások (Jászdózsa, Tiszazug, földrajzi név gyűjtés) - táborok szervezésével és külső munkatársak bevonásával igyekeztünk megoldani. Sürgetően jelentkezett a revízió kérdése is. Ahol teljes értékű és személyzettel is rendelkező múzeum volt (Karcag, Jászberény, Tiszaföldvár), ott maguk oldották meg ezt a feladatot. Túrkevét és Tiszafüredet új raktári rend kialakításával együtt megyei múzeumi összefogással tette rendbe Bellon Tibor, Füvessy Anikó és Szabó László egyetemi gyakornokok segítségével. Túrkevén a teljes képzőművészeti gyűjtemény (benne Mihályi István festőművész, Finta Sándor, Finta Gergely szobrászok több száz műve) leíró kartonozását, a Finta hagyaték iratanyagának rendbetételét, leíró kartonozását, feldolgozását Egri Mária végzete el. Dr. Györffy Lajos múzeumigazgatóval A Finta művésztestvérek élete és munkássága címmel a két hagyatékozó művész munkásságát feldolgozó kötetet állítottak össze a Múzeumi Adattári sorozat számára. A megyei múzeum segítséget nyújtott a kisebb helytörténeti gyűjtemények (Törökszentmiklós, Kisújszállás, Jászapáti, Kunszentmárton, Jászkisér, Abádszalók) rendezésében is. A tagmúzeumokkal való együttműködésünk abban is megnyilvánult, hogy a szolnoki kiállítások egy részét náluk vándoroltattuk. 1977-78-ban Szolnokon még mintaszerű raktárakat tudhattunk magunkénak, egész gyűjteményi részek, adattár, fotótár, könyvtár naprakész állapotban voltak. Az ekkortájt itt járt minisztériumi bizottság, mind a Damjanich Múzeum, mind a vidéki múzeumok szakszerű rendjét nívódíjjal jutalmazta. A Damjanich Múzeum a vidéki múzeumok között elsőként jelentette meg képzőművészeti gyűjteményének állagjegyzékét, 1967-1970 közötti szerzeményeit 1970-ben, majd a következő tíz esztendő gyűjteményi anyagát 1980-ban. Sajnos ez az állapot a megnövekedett gyűjteményi anyag, az épületfelújítás, a változó külső raktárak (Óballa: tanyai iskola, Szolnok: evangélikus templom melletti barakképület, Jászdózsa: kápolnahalmi tanyai iskola, végül a kiürült szovjet laktanya Szolnokon, a Városmajor úton) miatt azóta sem állt vissza. A címzett támogatásként elnyert összeg ad reményre jogosultságot, hogy végre a felújított laktanyában, melynek alapterülete közel akkora, mint a Damjanich Múzeum főépülete, végleg megoldja majd ez irányú gondjainkat. JELENLÉTÜNK A TUDOMÁNYOS ÉLETBEN: KIADVÁNYOK 32. A Damjanich Múzeum igazgatói: Selmeczi László 1977-1981. (Balról Bellon Tibor, középen Demeter Árpádné) A Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv első száma 1973-ban jelent meg Szűcs Sándor karcagi múzeumigazgató, a Nagykunság és a Sárrét kitűnő kutatója tiszteletére, s azóta is rendszeresen megjelenik (jelenleg Tisicum néven), közölve a muzeológusok fontosabb kutatási eredményeit. Múzeumi kiadványsorozataink nagy részét már Kaposvári Gyula elindította: 1954-től a Jászkunsági Füzetek sorozat 1957-ig, ma is megjelenő sorozatok: a Damjanich János Múzeum Közleményei, később Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei tudományos dolgozatok, disszertációk közlésére 1958-tól, a Szolnok Megyei Múzeumi Adattár forrásközlések kiadására 1965-től, s végül népszerű ismeretterjesztő kiadványunk, a Múzeumi Levelek szintén 1958-ban indult meg. Történeti források közlésére indult 2000-ben a Documentatio Historica sorozatunk. Mindezeken felül számos katalógust, kiállításvezetőt, leporellót adtunk ki az aktuális kiállításokhoz kapcsolódva. 18