Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Mező Szilveszter: Földrajzi tanulmányúton a szappanoperák földjén, Venezuelában
A Guacháró-barlang létezéséről elsőként egy spanyol szerzetes értesítette Európát. Noha a misszionárius már 1678-ban behatolt a vad hegyvidék területére, a rejtélyes sziklaüreg tényleges megismerése még több mint 120 évig váratott magára. Az első szakszerű leírás a neves természettudós, Alexander von Humboldt (1769-1859) tollából való. A német polihisztor 1799 és 1804 között - Aimé Bonpland (1773-1858) francia orvos-botanikus társaságában - kerek öt esztendőn át kutatott Latin-Amerika trópusi vidékein. A „tudomány Don Quijotéja és Sancho Pansája” — ahogy M. Z. Thomas író nevezte egyik regényében a két barátot - maratoni utazásuk során megfordult a mai Venezuela, Kolumbia, Ecuador, Peru, Kuba és Mexikó területén. A spanyol „Pizarro” fedélzetéről Cumaná kikötőjében léptek Dél-Amerika forrongó földjére. A Gyöngy-part nyüzsgő kereskedővárosából vágtak neki Új-Andalúzia trópusi párába burkolódzó hegyeinek, hogy felkeressék a híres Guacháró-barlangot. Két jól megrakott öszvér szállította az élelmiszert és a kutatómunkához szükséges felszerelést: a növények szárítására szolgáló nagy mennyiségű itatóspapírt, rovargyüjtő fiolákat, lepkehálókat, valamint a földrajzi helymeghatározáshoz és a csillagászati megfigyelésekhez elengedhetetlenül fontos műszereket. A szakadékokkal sűrűn felszabdalt, jaguárok miatt veszélyes erdőrengetegben csak lépésben tudtak haladni. Csaknem két hétig vándoroltak a ritkán lakott hegyvidék alig taposott ösvényein, míg végre elérték a barlang közelében épült caripei kapucinus kolostort. Az expedíció itt kiegészült néhány szerzetessel és teherhordó csajma indiánokkal, majd mélyen behatolt az akkoriban még teljesen feltáratlan járatrendszerbe. A természettudományok szinte minden területén otthonosan mozgó Humboldt behatóan tanulmányozta a barlang földrajzi viszonyait, valamint a bejárt szakasz sajátos növény- és állatvilágát. Sajnos a felfedezők 472 méter megtétele után kénytelenek voltak visszafordulni, mert a fáklya-81 A Guacháró-barlag fenyegetően ásító szájadéka a caripei őserdő mélyén nyílik a szabadba (Fotó: Mező Szilveszter)
