Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Novák Tibor József: A teutoburgi-erdőtől az Északi-tengerig a Hunte és az Ems között
Novák Tibor József A TEUTOBURGI-ERDŐTŐL AZ ÉSZAKI-TENGERIG A HUNTE ÉS AZ EMS KÖZÖTT A Német-síkság északnyugati része - leszámítva az idilli kikötővároskákat - nem tartozik az ország legismertebb, turisták által leglátogatottabb területei közé. Közrejátszhat ebben a nagyobb városok, a turistákat vonzó attrakciók hiánya éppúgy, mint az egyhangú síkvidéki domborzat. Az alföldi tájakhoz szokott szem azonban hamarosan felfedezi a csekély, alig néhány méteres szintkülönbségek meghatározó szerepét a vidék arculatának kialakításában. A táj nagy részét csatornák kusza hálózata szövi át, itt található Németország legnagyobb összefüggő református vallású területe, jelentős területeken a lakhatatlan vidék csak a XVIII. századi lecsapolásokat követően népesült be, kő hiányában a legfontosabb építőanyag mindig a tégla volt. Párhuzam tehát van elég, amely a mi tiszazugi tájunkhoz hasonlatossá teszi e vidéket. Jelentősek azonban a különbségek, s figyelemre méltó a mód, ahoszigetsor fiatal parti és idős belső dűncsorral Watt-tenger Prielek (apálymedrek) Geest fenékmoréna Dämmer Berge - Ankumer Berge végmoréna Északi-tenger fiatal és idős polderek gátak között Saterland lápvidék Stemmweder Berge Kalkriese marsch Az észak-német síkság tájtípusait bemutató tömbszelvény [POTT, R. (1995): Farbatlas Nordseeküste und Nordseeinseln, Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart, ISBN 3-8001-3350-4-ból, módosítva (Szerk.: Novák Tibor Józsefi] 7
