Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Mező Szilveszter: Földrajzi tanulmányúton a szappanoperák földjén, Venezuelában
teiből álló Guyanai-őspajzs fantasztikus alakú homokkőtornyai sorakoznak; nyugaton és északon az Andok felhőkbe vesző vonulatai állnak őrt; a két nagy földrajzi-geológiai egység között pedig a hatalmas Orinoco-folyam végeláthatatlan rónaságai terülnek el. S ha mindez nem lenne elég, a Nyugat-indiaiszigetek egzotikus világába is bepillanthatunk, amennyiben felkeressük a venezuelai tengerpartot füzérszerüen szegélyező gigászi szigetláncolat valamelyik tagját. Bár a rendelkezésünkre álló idő szűkössége és az óriási távolságok nem tettek lehetővé alaposabb elmélyülést, úgy érzem sikerült megvalósítani az utazás előtt magunk elé tűzött legfontosabb célokat. A Caracastól Caracasig tartó, hozzávetőleg 5 ezer kilométeres körutazás során eljutottunk Venezuela szinte valamennyi jelentősebb tájegységére; megismerkedtünk az adott területre uralkodóan jellemző földrajzi formakinccsel, s talán nem túlzás azt állítani, hogy betekintést nyertünk az ott élő emberek mindennapjaiba is. Az alábbiakban négy olyan terület általános leírása olvasható, amelyek - bár önmagukban is megérdemelnének egy-egy önálló tanulmányt - csokorba fűzve remélhetőleg tanulságos keresztmetszetét adják ennek a hatalmas délamerikai országnak. (Az egyes alfejezetek alapjául megjelenés alatt álló vagy korábban már közölt, országos szak- és ismeretterjesztő lapokban publikált cikkek és tanulmányok szolgáltak - a szerző megjegyzése.) A Gyöngyök-szigete - Margarita Dél-Amerika északi partja előtt - mint valami gigantikus gyöngysor - kisebb-nagyobb szigetek (Los Monjes, Aruba, Curasao, Bonaire, Aves, Los Roques, Orchilla, Blanquilla, Tortuga, Los Hermanos, Los Testigos, Coche, Cubagua, Margarita) láncolata húzódik. A Karib-tenger azúrkék vizéből kiemelkedő sivatagos szárazulatokon jelenleg két állam: Venezuela és Hollandia osztozkodik. Mi az utolsóként említett - közigazgatásilag Venezuelához tartozó - Margaritára látogattunk el, mely keletről zárja a több száz kilométer hosszan elnyúló archipelagust. A szigetet 1498-ban rajzolták be a térképekre: a genovai Kolumbusz Kristóf (1451-1506) fedezte fel harmadik újvilági expedícióján Trinidadról Hispaniolára tartván. Az éles szemű tengerészeknek korán feltűnt, hogy az őslakos indiánok közül sokan igazgyöngyökből összefűzött gyönyörű ékszereket viseltek. A szépen csillogó golyóbisok görög neve után Isla de Margaritának, azaz a Gyöngyök-szigetének keresztelték el a frissen felfedezett földdarabot. (A rossznyelvek szerint a sziget mai neve Margit ausztriai hercegnő emlékét őrzi, akibe titkon reménytelenül szerelmes volt az admi-72
