Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: Hová tűntél Nabatea?

Ma már a Negev területének háromnegyed része védett terület. Az állatvilág újra szétterjedő fajai gyakran a makhtesekből indultak diadalmas „reconquista” útjukra. A helyi természetvédelmi hatóságok néha egészen bizarr módját választják az aktív védelemnek. Eilat, az Akabai-öböl északi zugában elhelyezkedő kikötő- és üdülőváros már a szélsőségesen száraz (hiperarid) zónában helyezkedik el. Itt az éves csapadékértékek nem haladják meg a 25 mm-t. A lakosság vízellátását főleg a tengervíz sótalanításával oldják meg. A keletkező szennyvizet előtisztítják, majd a várostól északra húzódó tavacskákba vezetik további ülepítés céljából. A szerves anyagokban dús víz gazdag mikrovilágot éltet, melyre sajátos ökológiai rendszer épül. Ezt használják ki az Afrika belső területei felé tartó vándormadarak. A szárnyasokra pedig az ökoturisták „vadásznak”, jelentős bevételhez juttatva a tavakat kezelő társaságot. A vizet később tovább vezetik a közeli ültetvényekre, elősegítve ezzel a település zöldség- és gyümölcsellátását.

Az ember törzsfejlődése több ponton is Afrikához kötődik. A Kelet-Afrikából szétrajzó hordák valószínűleg keresztülhaladtak a mai Negev területén is, mielőtt meghódították Ázsia és Európa, majd később - Homo sapiensszé alakulva - Amerika és Ausztrália végtelen térségeit is. A pleisztocén kor pluviális szakaszaiban a terület jóval csapadékosabb és ugyanakkor hűvösebb volt, kedvező feltételeket kínálva az élővilág és annak részeként talán az emberelődök számára is. Az azonban bizonyos, hogy a jégkorszak elmúltával, a mainál valamivel nedvesebb kiimán, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt már állandó lakossága volt a Negevnek.

Vadászó-gyüjtögető csoportok barangoltak a vadban gazdag tájakon. A Makhtes Ramon külső sziklafalának barlangjaiból 5 ezer éves maradványok kerültek elő. Ekkoriban jelentek meg a nomadizáló állattenyésztést folytató csoportok és ekkorra már jórészt lezajlott a klímaváltozás is, kialakítva a jelenlegi éghajlatot. A Negev területén - eltekintve a kissé nedvesebb északnyugati résztől - a csapadék éves átlaga sehol sem haladja meg a 100 mm-t, sőt dél felé haladva fokozatosan ennek negyedére csökken. A Wádi Arabétól keletre, Edom hegyei között - ahol Petra is fekszik - valamivel több jut az égi áldásból, a csapadékátlag 200-300 mm között ingadozik. Az alacsony értékek ellenére az élővilág jóval

Oázisvölgy a Negevben (Fotó: Fekete István)

45