Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: Hová tűntél Nabatea?

a két szentirat eltérő terjedelméből, illetve felépítéséből vagy a keletkezésük időbeli eltéréséből. Tudniillik az ószövetségi időkben a sivatagi-félsivatagi területek jó része lakatlan volt, így nyugodtabb feltételek között élhetett a vadvilág, s valószínűleg gazdagabb is volt, míg Jézus és apostolainak fellépésekor a nabateusok már nagyrészt benépesítették a sivatagot és az azt követő egy-kétszáz évben jelentős részét termővé is tették. A XVIII-XIX. század folyamán sok leopárdot ejtettek el a Negevben, melynek eredményeként a XX. század elejére a faj teljesen eltűnt a térségből. Miután potenciális zsákmányállataik száma az utóbbi évtizedekben megnőtt, lassan visszaszivárogtak a területre. Mivel a táplálkozási piramis csúcsán helyezkednek el, megjelenésük jelzi, hogy a Negev ökológiai rendszere kezd helyreállni. Egyre gyakrabban látni gazellákat, illetve a núbiai kőszáli kecskéket (Carpa ibex nubiana), aminek persze a ragadozók is örülnek.

A pusztaság talán legszebb foltjai a vízeséslépcsőkkel kezdődő, magas sziklafalakkal övezett oázisvölgyek, melyek - főleg ha állandó vizű források táplálják őket - egész éven át zöldek. Az élet apró oázisai ezek, melyek gyakran szolgálnak végső menedékül a nyári hónapok gyilkos forróságában. Mizpe Ramon környékén félig háziasították a kőszáli kecskéket a gyakori etetéssel, de a többi területen is fel-felkeresik az oázistelepüléseket, hogy az öntözött gyepeket, illetve a virágágyásokat legeljék.

Legelésző gazellák (Fotó: Fekete István)

44