Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Novák Tibor József: A teutoburgi-erdőtől az Északi-tengerig a Hunte és az Ems között

5-10 család él, a „falu” közepén - egyben legmagasabb pontján - jellegzetes téglából épült masszív templom áll, ezt veszik körül a lakóházak, majd a domb alján az istállók. Ez a sajátos és ősi településszerkezet máig jól tanulmányozható például Tettens, Eilsum, Pilsum, Rysum esetében.

A tengertől elhódított polderek víztelenítéséről folyamatosan gondoskodni kell, hiszen az összegyűlő csapadékvíz és a szárazföld felől ide futó folyóvizek hamar vízzel töltenék fel őket. A folyók torkolati szakaszán, ahol a természetes vízelvezetés megtörténne, a vihardagályok is felnyomulhatnak, ezért a folyó és csatomatorkolatok mindenhol zsilipekkel vannak ellátva. A betorkolló vizeket a zsilipek csak a tenger felé engedik lefolyni. Mivel a tenger szintje dagálykor a folyók vízszintje felett van, az összegyűlő vizek kiengedése csak apálykor lehetséges. Ezért a zsilipek előtti mélyföldeken ideiglenes tározóterek („Binnentief’) vannak, amelyek dagály idején összegyűjtik a folyókból, csatornákból kifolyó vizet, apálykor pedig a tengerbe engedik tovább. A zsilipek előtti watton a Binnentiefről kifolyó vizek hajózható prieleket vájtak, ezért a zsilipek mentén régi kis halászfalvakat találunk. A hangulatos zsilipfalvak élete az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott. Ma elsősorban a turizmus jelenti az itt lakók megélhetését, a kis halászkutterek pedig nem képesek versenyre kelni a több napos expedícióra induló, feldolgozó üzemmel is ellátott bremerhaveni, hamburgi hajóóriásokkal. A máig megmaradt halászbárkák ezért inkább a helyi specialitásokat kínálják: friss rákot, lepényhalat.

Pilsum wurte-településekre jellemző XIII. századi téglatemploma (Fotó: Novak Tibor József)

16