Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Novák Tibor József: A teutoburgi-erdőtől az Északi-tengerig a Hunte és az Ems között
Nagyhatalmak árnyékában A Német-síkság északnyugati része a történelem során sosem számított világfordító eseményeket meghatározó térségnek. Lassú, kiegyenlített fejlődésű terület volt, amely a szomszédos nagyhatalmak árnyékában, jól-rosszul politizálva főleg saját boldogulását tartotta szem előtt. A római civilizáció már nem érte el ezt a területet, előretörését Kalkrieser Bergnél állította meg Arminius, a heruszk és egyesült germán törzsek római tisztből lett vezére. A Germánia meghódítására indult három légió i.sz. 9-ben, téli táborhelye, a Rajna felé visszavonulóban az erdő borította hegy és annak lábánál elterülő óriási láp közötti keskeny homokos lapályon kényszerült elvonulni. Az erdő felől azonban erődített sáncokból végpusztulásig támadták őket a germán csapatok. Végül a XVII.; a XVIII. és a XIX. légióból (mintegy 20 ezer fő) szinte csak hírmondók maradtak, a légiókat vezető helytartó, Publius Quinctilius Varus pedig öngyilkos lett. Tacitus leírása szerint a csatamező még hat évvel az ütközet után is temetetlen holtakkal, elrettentésül fákra aggatott koponyákkal, ló és emberi csontvázakkal teleszórt terület szörnyűséges képét mutatta. A három légió elvesztése érzékenyen érintette a feltörekvő birodalmat - (innen az Augustusnak tulajdonított mondás: Quinctili Vare, legiones redde! - Varus, add vissza a légióimat!) -, így a későbbiekben sosem próbálkozott az északabbi területek meghódításával. A heruszkok és chaukok területére az i.sz. I. század végétől északkelet felől szászok érkeztek, akik meghódították és magukba olvasztották az itt talált germán népcsoportokat. A szász és fríz törzsek saját kultúrájukat és vallásukat még ezután is sokáig megőrizték. A középkori államszervezetekbe való betagolódásukra és a kereszténység végleges felvételére csak későn, Nagy Károly frank seregeitől Verdennél elszenvedett megsemmisítő vereséget követően került sor 782-ben. A középkor későbbi századaiban a területre a Hanza árnyéka nehezedett. A sekély, iszapos tengerpart miatt nagyobb hajók mindmáig csak a folyótorkolatok dagályvájta prieljeiben tudnak kikötni, így csak Emden az Ems, és Bréma a Weser Németalföldi barokk jegyeket őrző XVII. századi polgárház beerben: a Sámson-ház (Fotó: Novák Tibor József) 17
