Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Novák Tibor József: A teutoburgi-erdőtől az Északi-tengerig a Hunte és az Ems között
vizét továbbra is a csatornák viszik a folyókba, de a belvízi hajózás súlypontja mára a nagyobb vízfolyásokra helyeződött át. Hagyományosan forgalmas vízi utak a Weser, az Ems, a Hunte vagy a Mittelland- és a Küstenkanal. Papenburgban mostanság csúcstechnológiával óceánjáró hajók készülnek, amelyek innen, az Emsen úszva jutnak az Északi-tengerre. A keskeny folyóparti marsch síkságok a tengerhez közelítve kiszélesednek. A folyók partját magas gátak védik, nem is elsősorban az árvizektől, hanem a felfelé törő vihardagályoktól. Kiérve a torkolatvidékre, nem ritka, hogy a folyó vízszintjét magasabban látjuk, mint a környező lapályt: megérkeztünk a watttói elcsent mélyföldekre, a polderekre vagy grodenekre. Bizonytalan partok A Watt-tenger partja sajátos vidék: időnként száraz lábbal át lehet rajta gázolni, máskor meg a legmagasabb gátak tetejét ostromolják a dagállyal együtt érkező viharos hullámok. A korábbi századokban akár a gátakat is áttörve, a szárazföld jelentős részét víz alá temették. Az okok sokrétűek, de a legfontosabb az árapálykülönbség jelentős mértéke, amely a Jade-öbölben átlagosan 3,6 méter, de szökőárkor ezt is meghaladja (1962-es vihardagály: 7,45 méter a normál nulla felett). A tengerpart lejtése viszont igen csekély, kilométerenként csak egy-két méter, apálykor tehát több kilométer széles sáv válik szárazfölddé, amit az érkező dagály újra sekély vízzel borít el. Ez az apálykor szárazra kerülő tengersáv a watt, a hajósok réme. A watton hajózni csak az apálykor visszahúzódó víz által vájt apálymedrekben, a prielekben lehet, nagyobb hajókkal még ott sem. Elkerülendő a zátonyra futás veszélyét, a hajóutakat a watton ma bóják jelzik, a fontosabb útvonalakat pedig rendszeresen kotorják. Korábbi időkben azonban a szigeteken, illetve a parton élők egyik fontos és mondhatni rendszeres megélhetési forrása volt a watton hajótörést szenvedett roncsok fosztogatása, helyi szóval: strandjen. A Dollart és a Jade öblök közötti földnyelv a Keleti-fríz-félsziget. A két öböl a Watt-tengernek vihardagályok által kiszélesített, sekély vizű, iszapos fepekű öble. A félsziget északi előterében az Északi-tenger hullámverése által felhalmozott homokból épült szigetsor húzódik. Tenger felőli oldalukon széles, homokos strand található, amelyet befelé néhány méter magasságú meredek dünesor határol. A hullámverés által szállított, és a szél által felmagasított parti dűnéket a növényzet nem tudja teljesen megkötni, ezért azok állandó mozgásban vannak, áthalmozódásukhoz néha a vihardagályok is hozzájárulnak. A korábbi évszázadokban ilyenkor a partvidék képe jelentősen megváltozott. Szigeteket szakított ketté az elmosott 14
