Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Mező Szilveszter: Tiszazug - egy alföldi kistáj a víz és az ember szorításában

Mező Szilveszter

TISZAZUG - EGY ALFÖLDI KISTÁJ A VÍZ ÉS AZ EMBER SZORÍTÁSÁBAN

A Tiszazug lapos, látszólag egyhangú felszínét helyenként vizenyős térszínek, mocsaras-ingoványos területek kisebb-nagyobb foltjai szakítják meg. Volt idő, amikor ezek kiterjedése még igen jelentős volt, ám az utolsó 100-150 év nagyszabású folyószabályozási munkálatai, valamint a sokfelé meginduló meliorációs tevékenység döntő változásokat eredményezett. A pangó vizű mélyedéseket felszámolták, a szúnyogfelhőbe burkolózó mocsarakat lecsapolták, esetleg vizutánpótlás nélkül maradva önmaguktól kiszáradtak; helyüket gondosan művelt szántóföldek, szikes legelők, kaszálók, szőlőskertek és különböző gyümölcsösök foglalták el. Ahol egykoron kecses léptű vízimadarak fürkészték éberen zsákmányukat, ott ma ormótlan traktorok dübörögnek, porzó csíkokat húzva maguk után. A vidék ősi vízivilágából mára hírmondónak is alig maradt; a régmúlt időkre a feledésbe merült földrajzi neveken túl csak a folyókat két oldalról kísérő, a feltöltődés különböző fázisaiban lévő buja növényzetű holtágak, a gátak építésekor keletkezett anyagnyerő mélyedések, a kubikgödrök és néhány kisebb kiterjedésű vízjárta horpadás emlékeztet csupán.

A Tisza jobb partja Kürtnél (Fotó: Mező Szilveszter)

129