Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Mező Szilveszter: Tiszazug - egy alföldi kistáj a víz és az ember szorításában
Földtani sorompó A Tisza és a Hármas-Körös által közrezárt „romboid alakú” földdarab nem tartozik hazánk legismertebb területei közé. Ezt az Alföld közepén fekvő kistájat a két folyó úgy fogja közre, mint valami gigászi szabóolló vágásra nyiló szárai. Nyugaton a Tisza választja el a Kiskunságtól, míg keleten - a Békés-Csanádi-löszhátság felé - a Körös húzza meg határát. A területnek csupán észak-északkeleten nincs könnyen kijelölhető elvégződése, itt a felszín szinte észrevétlenül megy át a Nagykunság végtelen rónaságába. Mi alapján vonható hát meg a határ e két, megjelenésében olyannyira hasonló alföldi tájegység között? Ha a régi földrajzkönyvekhez hasonlóan pusztán csak a domborzati tényezőket vennénk alapul, mi is nyugodtan tekinthetnénk a Tiszazugot a Nagykunság délnyugati elvégződésének, hiszen a Szolnoki-löszöshát gyakorlatilag megszakítás nélkül folytatódik a tárgyalt területen. Ám az Alföld mélyföldtani vizsgálata során számos olyan információ került napvilágra, ami a sokak által vitatott elkülönítést merőben más megvilágításba helyezte. A terület mélyszerkezetének ismeretében a két tájegység közötti ominózus határt egy markáns tektonikai lépcső formájában lehet kijelölni. A többek között Sümeghy József, Aldobolyi Nagy Miklós és Jellegzetes dél-tiszazugi táj (Fotó: Mező Szilveszter) 130
