Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Dávid Lóránt - Kangúr Tibor - Listár Dániel: Az oikumené határán: Izland

nyugatra hajló ága, az Irming „dolgozza le”, vagyis ez melegíti a szigetet. Enélkül Izland éghajlata Grönlandéhoz hasonlítana.

Izland nem szűkölködik csapadékban, bár annak eloszlása meglehetősen egyenetlen. A tél csak alig valamivel csapadékosabb a nyárnál, de vidékenként nagy az eltérés. Reykjavíkban vagy a Snaefellsness-félszigeten 800 mm, Akureyriben 500 mm, míg a Myrdarsjökull tetején 5-6 ezer mm az éves átlag (bár, ennek nagyrésze hó formájában érkezik). Ezzel a terület a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhat Európában, igaz, a montenegrói Kotori-öböllel közösen.

Izland klímájának legjellemzőbb vonása az időjárás rendkívül gyakori és gyors változása. Találó a népi bölcsesség: „ Ha nem tetszik az idő, várj öt percet, s az biztosan megváltozik! ” A jelenség azzal áll összefüggésben, hogy a hideg és a meleg légtömegek ütközési zónájában fekvő Izland a kontinensünk időjárását befolyásoló ciklonok egyik keletkezési helye.

Észak hűvös madárparadicsomában

Elszigetelt helyzete és zord éghajlata miatt Izlandon mindössze 440 magasabb rendű növényfaj él. Ezzel szemben a mohák és a zuzmók jól viselik a sanyarú körülményeket. A IX. századi felfedezők a sziget legelőiről, erdőiről és földjének termékenységéről áradoztak. írásos emlékek szerint a XI. században még jelentős volt a szigeten az erdők aránya (ma csupán 1%), de a telepeseknek fára volt szükségük, így a nyírerdők túlnyomó része faszénként végezte. Az eredeti törpenyíresek mára csak a védettebb helyeken maradtak fenn; újabban fenyvesekkel fásítanak, ebben a munkában a skandináv országokból érkező diákok önkéntes munkával segítenek.

A sziget emlősei közül csupán a sarki róka őslakó, valószínűleg kósza jégtáblákon tutajozott el idáig, a rénszarvast pedig csak 1770-ben telepítették be Norvégiából. Izland valóságos madárparadicsom: majd’ 170 faj költ a szigeten, köztük sok vándormadár. Megtalálható itt a népes telepeket alkotó alka, a hegylakó lunda, a többezres csapatokban élő dunnaréce és a különböző sirályok.

A sziget édes és sós vizei halak népes rajainak nyújtanak otthont. A hideg tengerben rengeteg tőkehal, hering és tonhal található; a hegyi patakokban pisztrángra, a tavakban pedig szemlingre bukkanhatunk.

Izlandon a természeti környezetet a második világháború vége óta külön hivatal védi. A Természetvédelmi Tanács óvja a sziget csaknem háromszáz védett területét. Legfontosabbak a nemzeti parkok: a Jökulsárgljúfur, a Skaf-121