Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Dávid Lóránt - Kangúr Tibor - Listár Dániel: Az oikumené határán: Izland
tafell és a Thingvellir. A természet védelemét a tömeges turizmus alaposan megnehezíti, mégsem mondhatnak le róla, hiszen az idegenforgalom fontos bevételi forrás. Európa legrégebbi „demokráciája" Izland legkorábbról származó régészeti lelete mindössze néhány III. századi római pénzérme, amelyek valószínűleg egy viking portyából származnak, ugyanis a Római Birodalomnak nem volt kapcsolata a távoli szigettel. A szárazulat első lakói a források szerint ír szerzetesek voltak, de ők nem hagytak maguk után maradandó nyomot. A mai izlandiak ősei a IX. század végén Norvégiából érkező telepesek voltak, akik tengerre szálltak a hírből már jól ismert Jégország felé. A férfiak új otthonukba magukkal vitték asszonyaikat és háziállataikat is. Az első viking település 874-ben jött létre a mai főváros, Reykjavik helyén, miután Ingolfur Amason embereivel partra lépett a „Füstölgő-öbölben”. Ok voltak az izlandi honfoglalók. A hely népszerűségét jelzi, hogy 50 év alatt nagyjából 30 ezer bevándorló telepedett le a szigeten. Az átköltözés után száz évvel már független népnek tekintették magukat Izland lakói, akik 1000 körül felvették a kereszténységet. Az országot ekkor már az évente ülésező törvényhozó gyűlés, az Althing irányította. A XIII. század végétől a sziget norvég fennhatóság alá került, de ez nem gyarmati státuszt jelentett. 1380-tól - csakúgy mint Norvégiában - már a dán király az úr Izlandon is. A reformáció 1540 körül gyűrűzik be, a helyi bibiliafordítás is elkészül 15 84-re. Az ország csak viszonylag későn, 1918-ban nyeri Faragott fej az osebergi drakkarsírból (Universitetets Oldsaksamling, Oslo) 122
