Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Dávid Lóránt - Kangúr Tibor - Listár Dániel: Az oikumené határán: Izland

végérvényesen lezártnak. A napjainkban leginkább elfogadott modell kidolgozása, a „nagy titok” megfejtése Bunsen honfitársa, Lang nevéhez fűződik (1880).

Eszerint minden geysir (ez az eredeti izlandi írásmód) működési elve hasonló: a jelenség kulcsát mindenképpen a víz felmelegedése jelenti. A felszíntől egyre mélyebbre haladva a földkéregben a hőmérséklet fokozatosan nő. Az emelkedés ütemének - a geotermikus gradiensnek - értéke földi átlagban 33 méterenként 1 °C, de vulkánikusán aktív területeken 4—5 m/°C is lehet. A felszínről beszivárgó, zömmel csapadék- és hóolvadékvíz a forró kőzetek által határolt zegzugos repedésekben, szűk járatokban melegszik fel. Az 1,5-3 kilométer mélyre süllyedő, s ott felforrósodó víztömeg a hidrosztatikai nyomás hatására lassan ismét a felszín közelébe emelkedik, ahol egy néhány köbméter térfogatú, kürtőjével a szabadba nyíló aknában gyűlik össze. Itt keveredik a felszíni körforgásban már részt vett, úgynevezett vadózus, illetve a „tartály” alig néhány százalékát kitöltő, a körforgásban még részt nem vett, azaz juvenilis víz. A felmelegedés itt tovább tart, a víz hőmérséklete azonban úgy emelkedik 100 °C fölé, hogy a forrás nem indul meg. Ennek oka, hogy az alsóbb vízrétegekre a fölöttük lévő vízoszlop nagy nyomást gyakorol, s emiatt a forrpont jelentősen megemelkedik. Az akna valamely pontján a forrás jóval 100 °C fölött - az izlandi Stóri Geysir (Nagy Gejzír) esetében 121 °C körül - kezdődik csak el. Amint ezt a kritikus hőmérsékletet a víz eléri, pezsegni kezd és megindul a gőzfejlődés. A keletkező buborékok megnövelik a térfogatot, s a víz egy része kicsordul az aknából. A kiszorult víz felszínre jutása a rendszerbeli nyomás erős csökkenéséhez vezet, s az aknában lévő víztömeg hirtelen forrásnak indul. A pillanatok alatt keletkező buborékok milliói a kürtőn keresztül robbanásszerűen kilökik a vizet, amely forró folyadékoszlopként tör a magasba.

Az ingatag „víztorony” néhány másodperc alatt számtalan apró, gyorsan lehűlő vízcseppre hullik szét, egy része pedig párafüggönnyé oszlik. A kitódult víz jelentős hányada visszahullva újra az aknába jut, és a folyamat kezdődik elölről.

Izland világhírű gejzírjei Reykjavíktól körülbelül 70 km-re északkeletre fekszenek. Itt található a már említett Nagy Gejzír is, minden gejzírek atyja és

Az izlandi Nagy Gejzír „modellje" Bunsen szerint (Forrás: Általános Természetföldrajz. Szerk. dr. Borsy Zoltán, 1992)

119