Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Dávid Lóránt - Kangúr Tibor - Listár Dániel: Az oikumené határán: Izland

névadója. Kialakulását valószínűleg az 1294-es földrengés idejére datálhatjuk. A népi költemények az eseményre így emlékeznek: „Haukadalurnál nagy forró források nyitottak, miközben mások eltűntek, amelyek korábban voltak. ” 1915-ig rendszeresen kitört, azután viszont két évtizedig már csak emberi segédlettel sikerült működésre bírni. Egy zsiliprendszer kiépítésével, valamint néhány kilogramm, buborékképződést segítő mosószappan kürtőbe öntésével 1935-ig gyakorlatilag tetszés szerint bármikor tudtak mesterséges kitörést produkálni. A gejzír végleges „nyugalomba vonulását” valószínűleg a vízvezető járatok - kőzettömegek elmozdulása miatt bekövetkezett - megszakadása, valamint a kürtőbe került törmelék és szemét okozhatta.

Akik a Nagy Gejzírt még látták működni, úgy vélekednek, hogy mai utódai - a Strokkur (Köpülő) és a Smid (Tűzhely) — a látvány szempontjából csak gyenge utánzatok. A tapasztalat azt mutatja, hogy a Strokkur hét- és tízpercenként működik: egy alacsonyabb, 5-7 méter magas vízoszlop felszökése után nem sokkal bekövetkező hevesebb kitörés jóval nagyobb, 15-20 méter magas természetes szökőkutat eredményez.

A gejzírek hosszú ideig felszín alatt kalandozó vizének oldott ásványtartalma igen magas: Izlandon átlagosan 2 g/1. A Nagy Gejzír több évszázados aktivitása során a vízből minden kitöréskor kicsapódott ásványi anyag - a kürtő nyílása körül felhalmozódva - egy 18 méter átmérőjű, 5 méter magas dombocskát épített fel.

Az izlandi gejzírvidéket a turistaforgalom erősödésével természetvédelmi területté nyilvánították, az ide ellátogatok — nyilván a forró víz miatt is - csak tisztes távolságból szemlélhetik a természet forró vizes szökőkútjainak lenyűgöző játékát.

Izlandot tehát a tűz és ajég furcsa kettőse formálja és jellemzi. Alapját, építőanyagát, domborzatát egyaránt a vulkánosság alakította ki, majd felszíni formáit a jégtakarók és a gleccserek módosították. Jelenlegi nevénél, a , jég országánál” találóbb volna a Jeges tűzhányók országa” elnevezés. Felfedezőinek azonban a jéggel borított hegyek jobban feltűntek, mint a csak időszakosan működő vulkánok.

Észak-atlanti „ ciklonbölcső"

Izland éghajlata tipikusan óceáni: a nyár hűvös, a tél - főleg a partokon - enyhe. A nagy hőingadozásoktól az óceán mérséklő hatása óvja meg a szigetlakokat. A nyári átlaghőmérséklet 10 °C, a téli pedig a partszegélyeken 0-5 °C között ingadozik. Az északi fekvés hátrányát a Golf-áramlat észak-120