Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993

A gabonát lefoglalták a szovjetek, lisztet pedig csak a parancsnokság kiutalása alapján lehetett kapni.

4

2 A nélkülözések enyhítésére a főszolgabíró 1945 februárjában engedélyezte a községi elöljáróságnak, hogy azoknak a lakosoknak, akiknek nincs kenyere, a Sághy-féle gabonaraktárból juttassanak kenyérgabonát. Az elöljáróság az utasítást nem tudta végrehajtani, mert a raktárat az oroszok lezárták. Hiába beszélt a főispánnal távbeszélőn a főszolgabíró, azt a választ kapta: az oroszok a raktár állományát el fogják szállítani. így kénytelenek voltak a felesleges készlettel rendelkező gazdáktól gabonát vételezni.

4

3 A szovjetek naponta legalább 30-50 főnyi munkaerőt kértek a községtől. Ezeket az embereket különböző munkálatoknál foglalkoztatták. Ez volt a „robot". Romok eltakarítása, temetetlen holttestek és állati hullák elfoldelése volt az egyik feladat. De vittek tiszaföldváriakat a szolnoki Tisza-híd helyreállításához is. 1945 márciusában 34 lakost hívtak be 3 napos munkára. A pár napból aztán két hét lett, amit a „robotra" vittek soknak találtak és panasszal fordultak a főszolgabíróhoz.

4

4 A harcok után az elesett szovjet katonákat egy közös és hat egyéni sírba temették el.

4" Közlekedés Az 1930-as években ismét felvetődött a Tiszaug-Kunszentmárton közti vasút megépítése. Szóba került egy másik irány is (Tiszaug-Tiszakürt-Tiszainoka-NagyrévCibakháza-TiszafÖldvár) így alakult volna ki a Tiszazugi Körvasút.

4

6 A Tiszaföldvárt Tiszauggal összekötő közvetlen vasút lefektetése azonban vágyálomnak tünt, és nem építették meg. A község területén 3 kisvasút is működött. Az egyik a Tiszafoldvár-Martfü vasútállomástól a Szarka-féle gazdasági magtárig vezető 8 km hosszú kisvasút. A másik a tiszafoldvár-szarvasi foldúttól a Zichy-féle gazdasági magtárig vezető 1 km hosszúságú sínpár és végül a tiszafoldvár-mariházai vasútállomástól a Kövér-féle gazdasági magtárig tartó 1 km hosszú keskenynyomtávú vasút. A kisvasutat Kövér Miklós építtette. A vasúti sínek martfűi majorjától (Peresi-tanya) vezettek az állomásig. A szerelvényeket lovak továbbították. A vasút üzemeltetését a Közlekedési Minisztérium 1898-ban engedélyezte 39874/1898. sz. határozatával.

4

7 Kövér János martfűi birtokos lóüzemü 600 mm nyomtávolságú gazdasági vasutat akart építeni Martfű állomástól Mariházi tanyáig. A kisvasút terveit Schubert Adolf mérnökkel készíttette el. A kisvasút iránya a Martfűi állomástól vezetett volna Mariháza pusztára, illetve a másik irányba a Lövei-dülőbe. Az 1923 augusztusában módosított terv szerint azonban nem Martfű állomásig vezették a síneket, hanem a Tiszafoldvár és Martfű állomás között megépített új rakodó kitérőig („Mariházi kitérő"). Ez alapján a fővonal Mariháza tanyára, majd annak folytatásaként Alsó tanyára vezetett. Ebből a vonalból egy leágazás vitt a Lővei-dülőbe. A kisvasutat elsősorban répaszállításra használták fel. Végleges építési engedélyét a K. M. 81496/1923. V. sz. határozatával adta meg.

4

8 Az 1930-as években a piacokon egyre keresettebb cikk lett a földvári cseresznye, dinnye, szilva, alma, szőlő. A búza világpiaci ára óriási mértékben csökkent, emiatt 42 Szülőföldem a Jászkunság. Szerk.: Simon Béla. Szolnok, 1992. 43 Munkásmozgalmi Gyűjtemény. Tiszai alsójárás ir. 25/1945. 44 MMGY. T. a. 304/1945. 45 Cseh Géza: „Piros fejfák" In: Jászkunság. 1985. 1. sz. 18. 46 T. V 1931. 6. sz. 47 SZML K. B. V-2712/1906. 48 SZML K. B. V-3526/1927. 94