Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
számtalan gazdaság ment tönkre. A földvári kertészetek azonban sikeresebben vészelték át a válság éveit. De ők is felismerték a konkurenciát, a kecskeméti és nagykőrösi gyümölcskereskedők hatalmas mennyiségben vásárolták fel a földvári gyümölcsöt. Ezért alakították meg 1931. máj. 31-én Tiszaföldváron a Gyümölcstermelők Egyesületét. A válság idején Tiszaföldváron is reménykedve tekintettek a nagy beruházásokra, amelyek jelentős közmunkákat ígértek. Sok munkanélkülinek adhattak kenyeret ezek. A figyelem elsősorban a Duna-Tisza-csatorna építésére összpontosult. A Dunát a Tiszával összekötő csatorna létesítésének gondolata több mint 200 esztendős múltra tekint vissza. Az 1930-as években éreztette hatását és a csatorna megépítésének kérdése ismét előtérbe került. Nyomvonalának vezetésére rengeteg terv és elképzelés született. Az iránynál szerepelt Bp.-Haraszti-Csongrád, Bp.-Haraszti-Szolnok, Bp.-Kecskemét-Tiszaug, Vác-Aszód-Újszász-Szolnok, valamint a Tiszaföldvár szempontjából legfontosabb Bp.-Soroksár-Cegléd-Tiszavárkony vonal. A tiszai torkolatot illetően egyértelműen megállapították, hogy hajózás szempontjából a legmegfelelőbb a Szolnok-Tiszaug közötti szakaszon létesíteni a csatorna bevezetését. 1933-ban a csatorna terveit ismét elővették és közel állt a kivitelezés megkezdése. Sajó Elemér előterjesztésére Kállay Miklós földművelésügyi miniszter a munkálatok tanulmányát Gömbös Gyula miniszterelnök elé terjesztette, aki azonban az egészet elutasította azzal, hogy „ma nem időszerű". Tiszaföldvárnak a tervezett Soroksár-Cegléd-Tiszavárkony, illetve a végül kivitelezésre elfogadott Dunaharaszti-Kecskemét-Újkécske nyomvonal is óriási fejlődési lehetőséget kínált. A csatornaépítés - főleg a tiszai torkolatnál - lehetőséget biztosított volna a munkanélküliek foglalkoztatására. A másik előny a Szolnok-Csongrád közti Tisza-szakaszon Földvár a folyó bal partjának legjelentősebb kikötőjévé fejlődhetett. Erre már megvoltak a közlekedési adottságai. A Szolnok-Kunszentmárton vasút itt vezetett a folyóhoz legközelebb, a megyeszékhellyel és a környező településekkel pedig burkolt utak kapcsolták össze. A csatorna ugyanakkor olcsó szállítási lehetőséget biztosított volna a földvári gazdáknak és birtokosoknak, hogy termékeik rövid idő alatt eljussanak Cegléd, Kecskemét és a főváros piacaira. Főleg ömlesztett áruk továbbítására, valamint fa, kő, építőanyag szállítására gondoltak, de lehetőséget adott volna a téglagyárnak is, hogy termékeit távoli vidékekre kevés ráfordítással eljuttassa. 1943 végén a Duna-Tisza-csatorna ügye ismét előkerült. Törvényjavaslat készült a csatorna megépítésére, a háború azonban megakadályozta a munkálatok megkezdését. 4 9 A másik nagy beruházás, amely számos munkáskezet igényelt, a Tiszaföldvár-Öcsöd közötti közút kiépítése volt. Tiszaföldvár úgy gondolta, hogy a megye kiépíti a Tiszaföldvár vasútállomástól az utat Öcsödig. A falu így közvetlen kapcsolatba kerülhetett nemcsak Öcsöddel és Békés megyével, de az I. alföldi transzverzális út segítségével távolabbi területekkel is. A szomszédos Cibakháza előrelátva az ügyet, 1932-ben Kécskével és Öcsöd községgel összefogva 50 tagú küldöttség kereste fel a kereskedelmi minisztert és kérték, ne a Tiszaföldvár-Öcsöd, hanem a Cibakháza-Öcsöd utat építse ki. Ezt már Tiszaföldvár sem nézte tétlenül: ők a megye alispánjához és főispánjához indítottak 8 tagú delegációt. A főispán azt ígérte, hogy a saját felelősségére megakadályozza a cibakháza-öcsödi út kiépítését és személyesen megy a miniszterhez. A földváriakat támogatásáról biztosította Léderer Miklós földbirtokos is. 5 0 1938-ban részben teljesült mindkét község kérelme. A megye kiépítette - állami támogatás felhasználásával - a tiszafóldvár-homoki vasúti hozzájáró utat. A közvetlen kapcsolat Öcsöddel burkolt úton keresztül nem valósult meg. 49 Lampl Hugó- Hallóssy Ferenc: A Duna-Tisza-csatorna. Bp. 1947. 50 T. V. 1932. 1 1. sz. 95
