Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
A katonák a nagyobb udvarokban fedezékeket, raktárakat létesítettek, távbeszélő összeköttetést építettek ki. A községben helyezkedett el a frontparancsnokság politikai apparátusa is. Az orosz parancsnokság - a községházával szemben - Sipos Gyula házában rendezkedett be. Az oroszoknak annyira megtetszett az épület, hogy másik ház felajánlását követően sem akarták elhagyni." A kiürítés idején a szovjetek a házak berendezéseit felhasználták. Az asztalokat irodai berendezéseknek, a fekhelyeket tömegszállásoknak vitték el. A bunkerekbe még faliórákat és cserepes virágokat is elhordták. A főszolgabíró hivatalát a pihenő pilóták részére foglalták le és alakították át telezsúfolva ágyakkal, fekvőhelyekkel. A községházát szintén laktanyának rendezték be, katonai priccseket, ágyakat raktak a hivatali szobákba. Az evangélikus templom melletti kis utcában (Gellért-féle ház) volt a katonai rendőrség és hadbíróság épülete. Egy visszaemlékező szerint az épület pincéjében a szovjetek több kivégzést is végrehajtottak. 3 8 Több könyvben és dolgozatban is olvasható, hogy Rodion Jakovlevics Malinovszkij marsall - a 2. Ukrán Front parancsnoka - Tiszaföldváron a Baross körúti Kopa-házban építette ki főhadiszállását. Ez a legenda talán később keletkezett, az 1960-as években. 1965 táján ugyanis elterjedt a hír Tiszaföldváron, hogy Malinovszkij - akkor már honvédelmi miniszter - bejárja a régi csaták helyszíneit, és ide, Tiszaföldvárra is ellátogat. Voltak, akik a látogatás dátumát is tudták. Mások azt is látták, hogy a megjelölt napon Malinovszkij helikoptere leereszkedett a Kopa-ház és a Tisza-gát között. Azt nem látta senki, hogy a marsall kiszállt a gépből - eltakarta a kukoricás -, de a helikoptere biztosan itt volt, mondták többen is. 3 9 A legendát táplálhatta Luknyickij leírása is. Pavel Luknyickij kapitány szovjet haditudósító részt vett a Vörös Hadsereg magyarországi harcaiban. Magyar napló című visszaemlékezése 1980-ban magyarul is megjelent. Ebben elmeséli, megkereste Malinovszkij marsallt, hogy gépkocsit kérjen tőle, mivel munkájához ez nélkülözhetetlen volt. A találkozás leírása Malinovszkijjal elég félreérthető, ugyanis a Tiszaföldvár bejegyzésnél november 23-i dátumot közöl. Valójában az előtte lévő közvetlen bejegyzés november 21-én ugyancsak Tiszaföldváron készült. A november 22-i feljegyzés hiányzik, feltételezhető Luknyickij ezen a napon kereste fel Malinovszkijt, de nem Tiszaföldváron, hanem a hevesi főhadiszálláson, és élményeit a következő nap örökítette meg. Érdemes elolvasni, hogy látja a háború forgatagába került települést a szovjet haditudósító. „... S végül egy szélesen elterülő városka, ahová betérek: Tiszaföldvár. Egyforma, egyemeletes, szürke házak, egyenes utcák, az utcáknak csak az országút folytatását képező kétharmada kövezett, a többi minden képzeletet fölülmúló sárba süpped. A sár olyan mély, hogy vezetőnk nem mer behajtani. Tiszaföldvár nem annyira kisváros, mint inkább nagy falu. Az agyagos járda és a kocsiút között fákkal szegélyezett árok, a járda valamennyire ki van kövezve, keskeny téglacsíkkal. De itt is olyan ragadós a sár, hogy néhány lépés után térdig sáros vagyok.. ." 4 0 A lakosok csak 1945. január 6-án térhettek vissza házaikba. 4 1 Azokat azonban nem úgy találták, ahogy elhagyták. A lakásoknak több mint 20%-a használhatatlanná vált. A harcok során megsérült a református és az evangélikus templom is. Az üzletek nagy része berendezés és áru nélkül maradt. Hiányzott a só, liszt, zsír. 37 MMGYT. a. 36/1945. 38 Ásós József: Emlékeimből a helytörténet megírásához Tiszafóldvárnak 1944^5 időkről. Tiszafóldvár. DAMHA: 243-79. 39 Tiszai Lajos: Találkozások 1944-1984. Szolnok, 1985. 40 Pavel Luknyickij: Magyar napló. Bp. 1980. 11-13. 41 Adatok II. 362. 93
