Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig
ismét jelentőssé. Podmaniczky I. János (1691-1743) Osztroluczky Juditot (16901766) vette nőül, aki 1715 után apai és anyai javakat, közte az aszódi uradalmat is örökölte. A család új előnevét is Aszódról vette. Podmaniczky János más ingatlanokat is megszerzett, közte Tiszaföldvárt és környékét. Vitatott, hogy ez közvetlenül Olasz Lászlótól került-e a Podmaniczkyakhoz. Állítólag a település felét érdemei elismeréseképp 1727-ben Podmaniczky János a királyi kincstártól nyerte, de cserébe át kellett adnia Gombos pusztát és a sápi rétet. A másik részt Martfű pusztával gróf Forgách Ferenctől és Jánostól 1200 rajnai forintért vették meg. Podmaniczky a lakosok bizalmát megnyerve befejeztette a református templomot, és megakadályozta annak lerombolását. Ezzel magára haragította gróf Erdődy egri püspök-főispánt, aki utóbb többször is zaklatta. 3 9 A birtokszerző I. János fiaitól, II. Jánostól és I. Sándortól származott a család két ága, míg a három leánygyermek A fiatal Podmaniczky Frigyes férjeket talált magának. Judit például baro Orczy Lőrinc felesege lett. A két fiú 1782-ben nyert bárói címet és aszódi előnevet. I. Sándor fia Károly a Martinovics összeesküvésbe is belekeveredett, de a legérdekesebb pályát annak Frigyes gyermeke (1824-1907) futotta be. Ö 1848 előtt Kossuth támogatója volt Pest megyében, majd a szabadságharc alatt a Károlyi huszároknál szolgált. Világos után büntetésből egy gyalogezredbe sorozták be. 1861-ben a képviselőház alelnöke lett, 1867 után pedig a Szabadelvű Párt elnöke, a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa. Számos regénye, elbeszélése ismert, sőt folyóiratszerkesztéssel is foglalkozott. Podmaniczky Frigyes tevékenysége csak rövid időre kapcsolódott Földvárhoz, II. János unokája III. János (1786-1883) azonban a helyi uradalom fejlesztőjeként vált ismertté. Őt rendkívül kölönc, „csakazértis" természetű, egyszerre fukar és bőkezű úrként emlegették. A családnak számos leszármazottja él napjainkban is. 4 0 A Podmaniczkyak Földvárra 1731. augusztus 2-án és 13-án, Homokszállásra 1745ben kaptak nádori oklevelet, de birtoklásuk nem volt zavartalan. A Földvárt az 1656-os adomány alapján igénylő Vitéz Andrásnak 1754-ben 1466 rajnai forintot fizettek ki, de 39 Lukinich Imre: A podmanini Podmaniczky család története. Budapest, 1943.; Sarlay Soma: Az aszódi uradalom birtoklásának története. Turul, 1934. 3-4. sz. 78-9.; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1865. XI. 333-42.; Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa. Az MTA Könytár Kiadványai, 63. Budapest, 1971. 22-3.; Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. III. Budapest, 1998. 93-104. 40 Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Válogatás a Naplótöredékekből 1824-1887. Gyoma, 1984.; Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János (1786-1883) életrajza. Budapest, 1933. 69
