Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

fő esett a megyére és 12 Földvárra. Zömmel a Gyulay gyalogsághoz, páran a Vilmos huszárokhoz kerültek. A sorshúzásos rendszer lehetővé tette a helyettesállítást. 1840-ben már minden gazda helyettest fogadott, és cserébe fogadópénzt (85-125 forintot), ruhát, csizmát, búzát, árpát adott. Ekkor a 38.000 újoncból a megye 1000, Földvár 14 fővel részesült.

3

7 A terhek helyi felosztása sok vitát eredményezett. 1840-ben az evangélikusok panaszolták, hogy a református többséggel szemben hátrányban vannak. Az evangélikus jobbágy egyháza számára végzett munkája nem számít be a közmunkába, és a katonaságot is rendre hozzájuk szállásolják be.

3

8 Egy evangélikus család felemelkedése A Podmaniczky család közel mintegy másfélszáz éven át volt Földvár ura, így az uradalom, a család sikerei, bajai komolyan hatottak a településre. A podmanini Podmaniczkyak Trencsén megye egyik régi nemesi családjának számítottak. 1351-től említik őket, egyik águk a vágbesztercei uradalmat nyerte el. Podmaniczky János 1502/6 táján bárói címet is szerzett, de amikor 1558-ban Rafael utód nélkül halt el, a korona javaikat lefoglalta. A másik ág szerényebb körülmények között élt. Kiemelkedő tagja volt Podmaniczky István nyitrai püspök, aki Luther híve lett. Sokáig Korponán éltek, elfogadva a reformáció mellett a polgári életvitelt is. Egy házasság révén a XVIII. század elejétől váltak Mányoki Ádám: Podmaniczky János Mányoki Ádám: Podmaniczky Jánosné (Bp., Szépművészeti Múzeum) (Bp., Szépművészeti Múzeum) 37 Lásd a 36. jegyzetet és Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a napóleoni háborúktól 1847-ig. Tanulmányok heves megye történetéből, 7. Eger, 1983. 38 Soós I. Tiszafoldvár. 1-7. 68