Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig
szedő, halászbíró és a nemes hadnagy feladatát is ellátták. A magisztrátus élén a főbíró állt, akit a törvénybíró segített. Szerepelt még a lovas és gyaloghadnagy, 4 kisbíró, 2 éjjeli felvigyázó, a kertre felvigyázó gazda és gazdasszony, valamint 2 kocsis. A XIX. században feltűnő chirurgus (orvos) és a mérnök esetében nem mindig derül ki, hogy uradalmi vagy községi alkalmazottról volt-e szó. 1837/8-ban még 3 mezőkerülő, 6 pásztor (csikós, gulyás, ökörcsordás, borjúcsordás, tehéncsordás, csürhés), utóbb pedig az udvarra felvigyázó gazda és dinnyecsősz is ismert. A fizetettek és a becsületből szolgálók tiszte csak részben különült el, 1835-ben a főbíró, a 2 hadnagy, a 4 kisbíró, a bakter, 2 tizedes, kocsis, helységgazda, gazdasszony és a nótárius kapott fizetést. A falu ekkor már 4 tizedre (körzet) oszlott. A főbíró és a törvénybíró tisztét főképp a Kalóz, Kiss, Kovács, Lőrinczi, Molnár, Nyitrai, Papp családok töltötték be. A megbízatás november 1-től október 31-ig tartott. A bíróválasztás általában a templomban zajlott. 1813-ban 76-an szavaztak itt, zömmel a vagyonos gazdák. Az uraság jelöltjei közül választhattak, egyenlőség esetén az uradalmi tiszttartó szavazata döntött. A jegyzőket sokáig idegenből hozták, így betelepülni vágyóként gyakran vádolták meg őket a törvény meghamisításával, vagyongyűjtéssel. 1835/6-ban a nemesek által gyűlölt Szabó Mihálynak négyszer gyújtották fel az istállóját, ahol gazdasági eszközei és 55 báránya égett el. A kárt ugyan megtérítették, de Szabó mégis Nagykőrösre költözött. A helyébe Nagyrévről Kiss Istvánt hívták meg. A község tulajdonában volt a községháza is berendezésével, valamint a jegyzői lak. 1766/7-ben Kis István bíró 20 forinton vásárolt épületet községházának Kováts Mihálytól, amit 1812-ben 602 forint 47 krajcárért építettek át. 1813-ban Ferenczi István jegyző özvegyétől vettek jegyzői lakást 300 forintért és 3 köböl búzáért. Ezt 1827/8-ban felújították, új cseréptetőt kapott, és még a század végén is használatban volt. A kiadásokat részben A község gazdálkodása fedezte, amelyhez földek, épületek és állatok tartoztak. Ezekre adat nem ismert, de 1825/6-ban egy 10 öles istálló épült. Bevételt jelentettek még a bolt-, kocsma-, mészárszék-, rév-, piac- és vásárbérletek. A kocsmatartás jövedelme földesurat illette, de az jórészt lemondott róla a közösség javára. A falu 1767-ben Szabó Pétertől kocsmaépületet vásárolt 50 forintért, majd alá 1770-ben pincét építtettek 9800 téglából, 34 forint 35 krajcár munkabérért. A kocsmákat, boltokat 3 évre adták haszonbérletbe, főleg görögöknek, majd zsidóknak. 1846-ban Schwartz Márton volt a helyi csapláros. A kocsmák fenntartása gondokkal is járt. 1841. december 26-án a Lebuj kocsmában tört ki verekedés, ahol Isten nevét is káromolták. A rendbontók 12 pálcát kaptak. Általános volt az illegális bormérés, ami a közkasszák hasznát apasztotta. A vétkeseket pénzbüntetéssel, áristommal sújtották. Különösen a nemesekkel volt baj, korhelykedtek, és gyakoriak voltak az éjszakai rendbontások. 1f t A lakosok nemcsak a földesúrnak adóztak, hadiadót fizettek az államnak, megyei adót Heves vármegyének. 1849/50-ben Földváron a hadiadó 758, a háziadó 508 forintot tett ki. A megyei és városi közmunkák révén tartották rendben a gátakat, hidakat, utakat, szállítottak állami forgalmazású cikkeket (sót, hadi élelmet), katonát. 1821/2 táján az érhalmi hidat építették fel 14.000 téglából. (A határban híd nem volt, a helységben 2 fa- és 1 téglahídról írtak.) 1846-ban 600 igás és 2010 gyalognap volt a kirótt megyei közmunka. A községi gazdálkodáshoz közmunkát szintén igénybe vettek. A férfiak katonáskodással is tartoztak. A császári-királyi haderőbe gyakran toboroztak újoncokat, főleg 1740-től, a magyar ezredek sokasodásával. Ezek kezdetben 20-25 évig is szolgáltak. 1790-től az országgyűlés ajánlott meg újonclétszámot a magyar gyalog- és huszárezredekbe. Ezek toborzási körzeteinek állandósulásával sok földvári szolgált a Gyulay (később 32. közös) gyalogezredben. 1830-tól a katonakötelesek közül sorshúzással jelölték ki a szükséges újonclétszámot. Az 1831/2-es megajánlás 28.000 katonájából 743 36 Lásd a Tiszaföldvári Földrajzi Múzeum két jegyzőkönyvét (28. jegyzet) és Kalóz S. munkáját. 67
