Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Kelemen Éva: Tiszaföldvár természetföldrajzi adottságai

megmaradt izolátumaik felkutatása és megismerése nagyon fontos feladat. A legnagyobb kiterjedésű természetközeli élőhely-komplexek a folyószabályozások után keletkezett hullámtereken találhatók. A településtől mintegy 2-3 km-re ÉNy-ra, a Tisza mentén 1978-ban létrehozott, a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet, a Körös mentén (Gyüger, Őzén-zug) pedig a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Körösvölgyi Természetvédelmi Terület áll védelem alatt. Mindkét területre hasonló növény- és állatfajok jellemzők. A még megmaradt füz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis) változó szélességben szegélyezik a Tisza partját. Leggyakoribb állományalkotó a fehér nyár (Populus alba) és a fehér füz (Salix alba), de sok helyen a korábban említett nemesnyárasok veszik át helyüket. A ligeterdőket sok helyen sűrűn szövi át (fátyoltársulást alkotva) a ligeti szőlő (Vitis sylvestris), a vadkomló (Humulus lupulus) és a süntök (Echinocystis lobata), míg az aljnövényzetben gyakori a hamvas szeder (Rubus caesius). A gerincesek közül a leggyakoribb osztályt a madarak alkotják. A galériaerdők és a folyók határán kialakuló leszakadozó partokban gyakran költ a parti fecske (Riparia riparia) és a jégmadár (Alcedo atthis). A puhafás ligeterdőkhöz fajösszetételében hasonló, viszont keletkezését tekintve egészen más erdőtípus az ún. kubikerdő, amelyet a gát építéséhez kitermelt anyagnyerő gödrök (kubikgödör) köré telepítettek a gát védelme érdekében, szél- és hullámtörőnek. Itt főleg a rőzsetermelésre alkalmasabb fehér füz található meg. A kubikgödrök, amennyiben a tavaszi áradáskor elegendő vizet kapnak, számos madárfajnak [így pl. kis kócsagnak (Egretta garzetta), nagy kócsagnak (Egretta alba), bakcsónak (Nycticorax nycticorax), fekete gólyának (Ciconia nigra)] jelentenek táplálkozóhelyet a nyári aszályt követő kiszáradásig. Egy ilyen terület a Kubik-erdő nevű határrész található a várostól ÉNy-ra, a Tisza mentén. Mindezek mellett a város kiterjedése is egyre növekedett, amely azonban nem a folyó felé történt, hanem a D-i, DK-i, homokosabb részek felé. Ennek hatására nagyrészt megszűntek az értékes homoki élőhelyek, s ma már csak töredékeik találhatók meg. Jelenlegi állapotukban már nem nagyon ismerhetők fel az egykori nyílt, évelő mészkedvelő homokpusztagyep (Festucetu vaginatae) maradványai, s csak egy-két faj utal a régmúltra: pl. magyar csenkesz (Festuca vaginata), homoki rozsnok (Bromus tectorum). Az igazi, természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok mára sajnos eltűntek. Helyettük főleg gyomnövények terjedtek el, pl. selyemkóró (Asclepias syriaca), betyárkóró (Erigeron canadensis), parlagi ligetszépe (Oenothera biennis). A hajdan oly jellemző, dülőutak menti fasorok nagy része eltűnt, s ezzel együtt az ott költő madárfajok, mint a szarka (Pica pica), a dolmányos varjú (Corvus corone cornix) és az ezek fészkében költő erdei fülesbagoly (Asoi otus) és vörös vércse (Falco tinnunculus) is. A szarka és a dolmányos varjú eltűnéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a '80-as években és a '90-es évek elején jelentős mennyiségű mérget raktak ki az apróvadállomány megóvása érdekében. Ennek hatására (míg a varjúfélékre a szelektív mérget ki nem fejlesztették) nagyon sok védett, ritka ragadozómadár is elpusztult. Jó példa erre, hogy egy másik térségben egy nap alatt tizennyolc védett barna rétihéja (Circus aeruginosus) pusztult el a felelőtlen méregkihelyezés következtében. A '90-es évek közepén volt tapasztalható az az áttörés, amelynek hatására javult az élővilág helyzete, s ez a privatizáció volt. A tulajdonosváltás hatására jelentősen visszaesett a vegyszer- és műtrágya-felhasználás, s ennek köszönhetően növekedett meg a térségben a fürj (Coturnix coturnix) és a fogoly (Perdix perdix) állománya. Ugyancsak örvendetes tény, hogy a korábban jelentősen visszaszorult, fokozottan védett kis őrgébics (Lanius minor) szép számmal költ újra a még megmaradt út menti fasorokban. A város (leszámítva a védett Körös és Tisza-árteret) egyetlen, természetvédelmi szempontból jelentősebb élőhelye a Szigeti-legelő. Ez a füves szikes puszta (Achilleo 22