Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Kelemen Éva: Tiszaföldvár természetföldrajzi adottságai
setacae-Festucetum pseudovinae) még viszonylag háborítatlanul megőrizte jellegét. A gyep növényzete - a szikes jellegzetességének megfelelően - nem nagyon változott az elmúlt években. Jellemző fajai a réti és pusztai cickafark (Achillea millefolium, Achillea setacea), a réti peremizs (Inula britannica), a lándzsás útifű (Plantago lanceolata), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), közönséges kakukkfű (Thymus glabrescens), tövises iglice (Ononis spinosa). A máshol gyakori sóvirág (Limonium gmelini) sajnos itt nem található meg. Egyedüli „újdonság" a mezei aszat (Cirsium arvense) megjelenése, amely egyértelműen az emberi zavarás miatt telepedett meg a gyepen. A szikes növényzetének állandóságát azonban nagyon könnyen meg lehet szakítani, ha a további nitrogénterhelést (pl. trágyalerakást) nem sikerül megakadályozni. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a legelő mellett egy 70-75 hektáros halastó is létesült. A közeli víznek köszönhetően számos, a szikes élőhelyhez kötődő madárfaj költ ezen a legelőn. Jelentős a piroslábú cankó (Tringa totanus), a nagy goda (Limosa limosa) és a bíbic (Vanellus vanellus) állománya. Ez a halastó egyébként fontos szerepet tölt be a tavaszi és őszi madárvonuláskor, hiszen parti madarak (limikólák) ezreinek biztosít táplálkozó és pihenőhelyet, így pl. havasi partfutóknak (Calidris alpina), apró partfutóknak (Calidris minuta), pajzsos cankóknak (Philomachus pugnax), billegető cankóknak (Actitis hypoleucos), kis liléknek (Charadrius dubius). Nyáron a környéken költő madárfajoknak [pl. szürke gém (Ardea cinerea), nagy kócsag (Egretta alba), réti sas (Haliaetus albicilla)] jelent táplálkozóterületet, illetve víznyerőhelyet, ami kiemelkedően fontos egy térség életében. Gerinctelen állatvilága kevésbé feltárt. A rovarok közül gyakorinak mondhatók az olasz sáska (Callyptamus italicus), a szemölcsrágó szöcske (Decticus verrucivorus), a gyalogcincér-fajok (Dorcadion sp.). Az 1985-1990 között készült felmérés még 6 kunhalmot (kurgánt) említ Tiszaföldvár közigazgatási területén. Mára ezekből csupán egy, a Göti-halom maradt meg. Bár a természetvédelmi törtvény szerint „ex lege" azaz a törvény erejénél fogva védettek a kunhalmok, nagyon sok tönkrement. Ezek a halmok voltak a hajdani löszpusztagyepek utolsó megmaradt hírmondói Alföld szerte. Mára nagy részük megsemmisült, elszántották vagy beültették őket erdővel, vagy elgazosodtak. Ez történt a Göti-halommal is, jellegét, eredeti növényzetét teljesen elveszette, amikor akácot telepítettek rá. Végezetül, de nem utolsó sorban meg kell említeni az időszakosan kialakuló kisebb-nagyobb vizes élőhelyeket is, amelyek az 1999-2000-es csapadékbő évek eredményeként jöttek létre. Az egykori folyómedrek újraéledtek, s olyan helyeken is kialakultak vizes élőhelyek, ahol évtizedek óta csak gabona vagy kukorica termett. Jó példa erre a várostól 4-5 km-re, DK-i irányban található belvizes terület, ahol olyan jelentős víz áll még az aszályos időjárás ellenére is, hogy barna rétihéják, kis kócsagok, bakcsók költenek a víz mentén kialakult nádasban. 2 6 A Körösvidék sajátossága, a valamikor jellemző ősibb és a szabályozással létrejött új, másodlagos élőhelyek (pl. átvágott kanyarokból keletkezett nagy számú holtág, gátak és mezsgyéik, kubikgödrök) kis területen való tömörülése. A változások új összetételű életközösségek kialakulásához vezettek. Tölgy-kőris-szil keményfás ligeterdőkkel (Fraxino pannonicae-Ulmetum) ma már nem találkozhatunk a Hármas-Körös hullámterében. Az Ozén-zugi holtág körül csak fűz-nyár puhafás ligetek (Salicetum albae-fragilis) kisebb foltjai őrzik az egykori erdők emlékét. A fák törzsén néhol a védett és vörös könyves ligeti szőlő (Vitis sylvestris) kúszik. Itt-ott egy-egy hatalmas fekete nyár (Populus nigra) magasodik a folyóparti bokorflizesek (Salicetum triandrae) fölé. A holtág partján a lombok közt kárókatonák (Phalacrocorax carbo) és szürke gémek (Ardea cinerea) zajos kolóniája vert 26 „A terület természeti értékei" című fejezetet Mille János (környezetvédelmi tanácsos, Tiszaföldvár Város Polgármesteri Hivatal), és Tóth Tamás (természetvédelmi tájegységvezető, Körös Maros Nemzeti Park) állították össze. Ezúton köszönöm meg segítségüket. 23
