Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Kelemen Éva: Tiszaföldvár természetföldrajzi adottságai

végeztek, nem használtak vetületet és földrajzi hálózatot. A térképszelvények 1: 28.800 méretaránynak felelnek meg, mivel bécsi mértékeket használtak a felméréskor."

0 Az I. katonai felmérés jelentőségét növeli az 1451 darab térképlaphoz készitett 7 kötetes országleírás (Militärische Beschreibung von Ungarn, vagy Landesbeschreibung azaz Magyarország katonai leírása). Az országleírás a térkép kiegészítésére törekszik, másrészt a rajzban ki nem fejezhető - pl. a vízhálózatra, a növényzetre, a talajra vonatkozó - adatokat rögzít. A Tiszaföldvárt (Földvár) ábrázoló térképlap 1784-ben készült el. A mai utcahálózat az akkori házak és utcák rendjét követi, így jól kivehető a mai Baross körút és a Kossuth utca vonala. A település főterén ábrázolt templom valószínűleg a mai református templom elődje lehet. Az országleírás Tiszaföldvárra vonatkozóan a következőket írja: ,,A Tisza itt olyan, mint a 22. szakaszban Vezsenynél - a helységtől nem messze folyik, 220-250 lépés széles. Alacsony vízálláskor mélysége 5-6, sőt 8 öl, magas vízálláskor 10-15 öl, csak a térképen jelzett réveknél lehet átkelni rajta. A medre mocsaras, vize ember és állat számára iható. Rendszerint tavasszal és június végén árad, olyankor az egész vidék víz alá kerül. Van itt egy fő rév a Tiszán, ezenkívül attól távolabb, a mocsáron keresztül megépített erős töltés, amely minden időszakban járható. " ,,Itt a rétek szárazak, a mocsarak a Tisza áradásakor keletkeznek. Noha nyár derekán néhány helyen kiszáradnak és a térképen jelzett utakon könnyű szekerekkel át lehet rajtuk kelni, az év legnagyobb részében víz alatt vannak és nem járhatók. " ,, Itt az utak száraz időben teljesen jól és mindenféle járművel használhatók, de hosszan tartó esőzések idegén a fekete, zsíros talaj miatt szinte feneketlenné és nagyon nehezen járhatóvá válik. "

2 A leírás és ábrázolás alapján tehát jól látható, hogy a Tisza szabályozása előtt mások voltak a természeti adottságok, más volt a tiszaföldvári lakosság életmódja, gazdálkodása és termelési lehetősége. Az egységesnek tűnő mocsárvilágában a néhány deciméteres különbségek is fontosak voltak, amelyek befolyásolták a növény és az állatvilág kialakulását és vele együtt a gazdálkodás módját is. A vízjárta részeken ősi ártéri, rét- és legelőgazdálkodást folytattak. Az ármentes terület volt a település és a földmüvelés színtere. A faluhoz közelebb eső jó minőségű talajokon szántóföldeket, a kevésbé jó szikes részeken még hatalmas legelőket, a homoktalajokon már szőlőültetvényeket (Homok puszta) találunk. A határban a kunhalmok a legmagasabb kiemelkedések, pl. Tetves halom, Homok halom, Kun halom. Homok pusztán nagy táblában szőlőültetvényt figyelhetünk meg. A 18. századi Tiszafoldvár egyik legfontosabb gazdasági ága az extenzív állattenyésztés volt, amelynek itt, egyik sajátos formája a réti transzhumáció alakult ki.

2

2 A földművelés csak kiegészítő szerepet játszott és elsősorban önellátásra törekedtek. A 19. század első felében a Podmaniczky uradalomban a szántóföld terjeszkedése ellenére, továbbra is az állattartás (szarvasmarha, később a juh- és méntenyésztés is jelentős) a fő gazdálkodási forma. A legelőterület csökkenése az ártér jobb kihasználására ösztönözte az embereket. A Podmaniczky család 1830-ban készült kézzel festett birtoktérképe az uradalom határhasználati rendjét mutatja be (III. színes tábla). A kataszteri térkép elsőként nyújt közvetlen és pontos információt a 19. század első felében gazdálkodó Tiszafoldvárról. A térképet egy 1820-ban rajzolt alapján készítették és egészítették ki. A legszembetűnőbb 20 A távolságokat bécsi ölben adták meg (1 bécsi öl = 1,1896 m). 1 bécsi hüvelyk (zoll, 26,34 mm) = 400 bécsi öl volt. 21 Csendes L. 1975. 22 Réti transzhumáció: kétlegelős gazdálkodás. Külön tartottak ártéri és száraz legelőt. A legelőváltás rendjét és ritmusát a Tisza ismétlődő árvizei szabályozták. Frisnyák S. 1990. 19