Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Urbán László: Tiszaföldvár mezőgazdasága a XX. században
hangoztak el a termelési bizottság 1945. május 6-i ülésén, ahol az egyik felszólaló „reámutat a nagyfokú hanyagságra, panaszolja, hogy a határban alig lát dolgozó földmunkásokat, ebből ő azt állapítja meg, hogy a legtöbb földigénylő a földnek nem igazán szerelmese, mert ha az volna, a kiosztott földek nem dudvát teremnének", a főbíró ugyanakkor „erős szavakkal ostorozza a látottak után az új földhözjuttatottakat, de a kisgazdákat is, mert meggyőződése szerint itt mindenki urat akar játszani és senki sem dolgozik". 6 8 A szubjektív tényezők mellett a munkák elhúzódásában nagy szerepe volt a tárgyi feltételek kedvezőtlen voltának is. Különösen a földhözjuttatottak eszközellátása volt hiányos. „A 2011 agrárproletárból csak minden harmadiknak volt saját ekéje", igavonó állat hiányában pedig előfordult, hogy „apa meg a fia maga húzta a magtakaró boronát" vagy „a vetéshez ásóval, kapával készítettek magágyat". 6 9 A nehézségeket a szovjet katonaság által üzemanyag és lovak átadásával nyújtott segítség 7 0 is csak enyhítette, de nem szüntette meg. Az eszközhiány miatt különösen fontos volt a felosztott nagybirtokok javainak hasznosítása. 1948. május 12-i kimutatás szerint a földreform során igénybevett nagybirtokokon levő holt gazdasági felszerelések búzaértéke Tiszaföldváron 5323,05 q volt. 7 1 Az igénybevett, de egyéni kiosztásra alkalmatlan javakról a földreformrendelet úgy intézkedett, hogy azokat a földhözjuttatottakból alakuló szövetkezetek részére kell juttatni. A konkrét formát azonban a jogszabály nem jelölte meg, annak meghatározását egy később kiadandó - ténylegesen 1945 szeptemberében napvilágot látott - rendelet feladatává tette. 1945 tavaszán-nyarán általánosan jellemző volt, hogy részben már működő, de eredetileg más profilú szövetkezetek vettek birtokukba mezőgazdasági gépeket, részben új társulások alakultak ilyen célra. Mindkét jelenségre találhatunk példát helyi viszonylatban is. Az elöljáróság július 25-i megállapítása szerint egy traktor a Tiszaföldvári Olajütő Szövetkezetnél van, egy augusztus 16-án kelt, a földigénylő bizottsághoz írt beadvány viszont a Nagyháti gazdaság területén alakuló szövetkezetről tett említést. 7 2 Az év őszén-telén már több mezőgazdasági gépeket birtokló szövetkezetről történik említés. 7' A földhözjuttatottak szövetkezeteinek egységes működési rendjét szabályozó 1945. szeptember 18-i rendelet a nagybirtokokról igénybevett, egyéni kiosztásra nem alkalmas javak hasznosítására kizárólagosan a földmüvesszövetkezeteket jogosította fel. Ez a szövetkezet Tiszaföldváron 1945. november 25-én alakult meg. 7 4 68 SZML Tiszai Alsó Járás Termelési Bizottságának iratai, Tiszaföldvári jegyzőkönyv 7/1945. 69 Balázs Árpád (1970) 13. p. 70 Az átadott lovak száma 104 volt. Varga Lajosné (1971) 18. p. 71 MOL OMH 90.117/1948. 72 SZML Tiszaföldvár község közigazgatási iratai 1415/1945. és SZML Tiszaföldvári Földigénylő Bizottság iratai, szám nélküli 73 Egy 1945. október 5-én traktorbejelentés tárgyában kiadott termelési bizottsági felhívás címzettjei között volt a Nagyháti gazdaság, Mörk István gépszövetkezet-vezető A termelési bizottság 1945. november 25-i üzemanyag kiutalási lapon szerepel a Tiszafoldvári Traktor Szövetkezet (mb. Mörk) név. 1945. december 12-i kimutatása a traktortulajdonosok között tünteti fel a Földhitelintézet gazdacsoportot, a Traktor Beszerző Szövetkezetet és Földműves Szövetkezetet. SZML Tiszai Alsó Járás Termelési Bizottságának iratai 168/1945 SZML Tiszai Alsó Járás Termelési Bizottságának iratai 176/1945 SZML.; Tiszai Alsó Járás Termelési Bizottságának iratai 168/1945. 74 MOL MSZK 20.; Borzák Lajos: Szövetkezeti magvetők. Szolnok, 197. 53. p. 140
