Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés
15. A közveszély (hófúvás, árvíz, víz, stb.) eseteiben az elöljáróság által az 1886. évi XXII. t.c. 136 §-a alapján kirendelt közerő: tűzvész, árvíz, vagy háború idején a mentők, menekülők fogataikkal, állataikkal; 16. A tűzoltók, mentők és fogatjaik, midőn a vész, illetve szerencsétlenség színhelyére sietnek, vagy onnan visszatérnek; 17. Minden mezőgazdasági célból közlekedő fogatok, vagy hajtott állatok azon a határon belül, melyhez tartoznak; 18. Gyalogszemélyek általában, akár visznek terhet, akár nem. Ezen mentesség nem szól a kompokra és révekre; 19. A községből kimenő fogatok és kihajtandó marhák a kövezetvám fizetése alól; 20. Azon lovak és hordáilatok, melyek katonai szolgálatra való besorozás, vagy az 1873. XX. t.c. értelmében osztályozás végett az állítási helyre és onnan visszaszállíttatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése céljából beszerzett marhák, melyekre nézve a hajtóknak katonai hatóság által kiállított igazolványt kell felmutatniok; 21. A vámtulajdonosok által önként vámmenteseknek elfogadott személyek, állatok és fuvarok, ide értve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezségeken alapulnak. Mindazon egyéneknek, kik- és mindazon szállítmányoknak, melyek a fentebbi 5. 6. 8. 9. 10. 11. 12. 15. és 20. pont alattiak szerint vámmentesek, megfelelő hivatalos bizonyítvánnyal kell birniok. Az előbb kiváltságos osztályok részére régibb törvényeink által biztosított vámmentesség hatályon kívül helyeztetik. A kereskedelemügyi miniszter a közigazgatási bizottság indokolt felterjesztésére a jelen §-ban körvonalazott híd és rév vámmentességeket korlátozhatja, valamint megengedheti azt is, hogy a híd és rév vámmentesség más, e §-ban fel nem sorolt esetekre is kiterjesztessék. A jelen §-ban megállapított híd és rév vámmentességek által a már jogszerűen fennálló vámmentességek, illetve vámszedési jogosítványok nem érintetnek." 1 2 Az átkelőhely tiszaföldvári oldalát Fekete névvel illetik a helyiek, a hétköznapi szóhasználatban például úgy mondják: lemegyek a Feketéhez fürödni. A komp 1907-től a Fekete család érdekeltségébe tartozott, egészen az 1947. évi államosításig, valamint az 1951-ig tartó bérleményként való üzemeltetési jog felmondásáig. Arra, hogy a család mikor és hogyan tett szert a kompra és a rév üzemeltetésének jogára, nincsenek írásos dokumentumok. Egy 1909. október 28-án kelt kereskedelemügyi miniszteri levél válaszol a tulajdonosok által beadott vámszedési jog díjszabásánál alkalmazható tételek megváltoztatását eszközlő kérelmére: „A vármegye alispánja 2138/1909. számú jelentésével pártolólag elém terjesztette Német Lajos és Fekete István vezsenyi lakosok azon kérelmét, hogy az 1892-ik évi november hó 11-én 68.766 szám alatt kiadott itteni rendelettel Arczfalvi Józsefné született Lucz Etelka részére igazolt, s a Tisza folyón át Tiszaföldvár és Vezseny községek között közlekedő komp jelenleg az 1907. évi október hó 22-én 83.341. szám alatt kiadott rendeletem alapján törvényszerüleg Német Lajos és neje, született Czanik Julianna, valamint Fekete István és neje, született Ágoston Rozália által gyakorolt rév ..." - írja az okirat. Ebből kiderül, hogy 1892-től kezdve Lucz Etelka, majd 1907-től Német Lajos és Fekete István az üzemeltető. A miniszteri levél keltezéséig az 1890. évi szabályrendelet volt érvényben, a komp üzemeltetését és a vámdíjak mértékét illetően. E rendelet gondoskodott a közúti hídon, 12 Eredeti okirat, Busi Gyuláné Fekete Mária magántulajdona 117
