Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
A kolónia
Vasúton, kocsin beáramlott székvárosunkba a vármegye minden részéről az értelmiség oly szép számban, hogy a művészeti egyesületünknek megyeháza nagytermében tartott díszközgyűlésén hely nem maradt üresen. A már említett előkelőségeken kívül a teremben láttuk: Almásy Imre grófot, Katona Béla főügyészt, Dr. Kóhner Adolf nagybirtokost, Baghy Béla, Gorove László, Kiss Ernő és Zboray Miklós országgyűlési képviselőket, Dr. Hajdú József volt országgyűlési képviselőt, Bagossi Károly, Okolicsányi István és Kiss Ferencz kir. tanácsosokat, vármegyénk, a törvényszék, pénzügyigazgatóság, Szolnok város hivatalnokait, Miscsevics György alezredest, az egész tisztikarral és városunk intelligencziáját. A díszközgyűlést Lippich Gusztáv főispán nyitotta meg és mindenek előtt intézkedett, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter képviselőit küldöttség hívja meg a gyűlésbe. Néhány perez múlva beléptek Zsilinszky Mihály államtitkár és Kadocsa Lippich Elek osztálytanácsos, kiket a közönség riadó lelkesedéssel fogadott. Elnöklő Lippich főispán miután a művészeti egyesület védnökének, Szapáry Gyula gróf ő kegyelmességének távollétét, annak betegségével kimentette, egy remek, eszmékben gazdag beszédben vázolta azon szellemi erőket, melyek a nemzet fejlődését mozgatják akkor, midőn művészetében is megnyilatkozni kíván az egyénisége. A nemzeti karakter csak akkor domborodik ki teljesen és jegeczedik változhatatlanná, ha a művészetében is megtalálta a maga jellegzetes formáját. Megye és város közönségét ez az ösztön és meggyőződés vezette, midőn nagy áldozatok árán otthont emelt a magyar művészetnek. Háláját fejezi ki mindazoknak a tényezőknek, kik közreműködtek e nagy reményekre jogosító mű létrehozásában. A beszédet követő éljenzés lecsillapulása után Gruber József egyesületi titkár előbb a közoktatási minister üdvözlő sürgönyét, utána a művésztelep építésének azt a történetét olvasta fel, melyet múlt számunkban már közöltünk (A kolónia című rész elején — a szerk.). A felolvasások után Zsilinszky államtitkár szónokolt. Mindenekelőtt megbízó ministere nevében köszönetét fejezi ki Lippich főispánnak azon páratlan buzgóságért, melylyel a magyar kultúra a nagy jövővel biztató telepét létrehozta. Meghajtja a magyar kormány zászlóját tiszteletteljesen mindazok előtt kik közreműködtek az otthon megteremtésében. Erős a meggyőződése, hogy itt hol annyi honfivér áztatta alföldünk rónáját, itt a Tisza partján, hol a népnek minden ténykedése, jelleme, erkölcse, viselete, táncza, dala, zenéje, minden magyar, nagygyá fog fejlődni a magyar művészet. Kívánja, hogy a szolnoki művésztelep éljen, virágozzék, gyarapodjon! E nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után a főispán felhívására a közönség átvonult az ó-várban épült művésztelepre, hol a fényes társaságot Dr. Kohner Adolf az építési bizottság elnöke és Dr. Kőrösy Lajos a telep gondnoka fogadták és egyúttal a művészotthont ünnepélyesen átadták az egyesület elnökének, Lippich főispánnak, ki azt tovább gondozni ígérte. Itt igen szép beszédben a művészek nevében Olgyay Ferencz festő mondott köszönetet a magyar művészet jótevőinek. A telep megszemlélése után a délelőtti ünnepély véget ért és az államtitkár a 12 óra 25 perczkor induló vonattal elhagyta városunkat, birtokára utazott Horgosra. Délután két óra tájban Müller és Wester Kossuth vendéglőjében azonban újból összegyűlt az egész díszes társaság víg lakomára. A nyári teremben mintegy két százan foglaltak helyet, hogy csakhamar egyhangú elismerésben részesítsék a kitűnő ebédet melynek étlapja: Leves. Tok tartár mártással. Vesepecsenye körözve. Libasült salátákkal. Tészták. Gyümölcs. Különböző borok. A pecsenyénél ősi szokás szerint elhangzott az első tószt, melyet az elrekedt főispán helyett Bagossi alispán mondott és melyben a magyar kultúra nagy alapvetőjét Wlassits Gyula ministert köszöntötte fel. Gruber József művészegyesületi titkár indítványára azután a társaság a következő sürgönyt indította a felköszöntötthöz: 84