Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
A kolónia
... (Wlassits Gyula kultuszminiszter a művésztelep megnyitásának napján Lippich Gusztáv főispánnak küldött sürgönylevele:) Méltóságos Lippich Gusztáv főispán úrnak, Szolnok. Elfoglaltságom miatt őszinte sajnálatomra nem jelenhetek meg a mai szép ünnepen, de nem tagadhatom meg magamtól, hogy államtitkár úr ő méltóságának jelenlétén felül ez úton is a legszívesebben ne üdvözöljem első sorban méltóságodat, ki a szolnoki művésztelep jó ügyét kezdettói fogva teljes odaadással és emelkedett lélekkel szolgálta, továbbá az összegyűlt ünneplő közönséget, mely szemtanúja egy nevezetes momentumnak, a magyar képzőművészet fejlődésében, nemkülönben a művészeket, kik hivatva vannak elfoglalni a ma felavatott hajlékokat. Abban a reményben élek, hogy a szolnoki művésztelepet, hol magyar nép, magyar föld és a magyar levegő élteti az alkotó művészt, úgy fogja egykor képzőművészetünk történetírója emlegetni, mint a magyar Barbizont, honnan élet és erő árad az egész magyar művészetbe. Szíves üdvözlettel köszönti méltóságodat Wlassits Lippich Gusztáv képe az 1927-ben, a művésztelep huszonöt éves jubileumára kiadott Szolnok a művészetben című emlékkönyvből Jól eső érzéssel vettük tudomásul a kultuszminiszter reménykedésének ezt a kifejezését, mely teljesen egybevág a múlt számunk vezérczikkében (Hild Viktor előző írása — a szerk.) fejtegetett eszmékkel és fokozta bizalmunkat nézeteink helyességében a hétfőn megjelent fővárosi lapok nagy része, melyek a mi „Barbizonunk"-nak nevezik el Szolnokot és kilátásba helyezik nagy kulturális jövőjét a magyar művészet megteremtésében. Itt szerintünk „művészeink nyaranta hamisítatlan magyar benyomásokat szívhatnak magukba, felszabadíthatják magukat a külföldi művészet békóitól, megteremthetik a nemcsak névleg, de lényegében is magyar művészi iskolát". Mindmegannyi lap velünk együtt reményli, hogy a szolnoki művésztelep megnépesedése fordulópontot fog képezni a magyar művészet irányában és jellegében. „Szolnok vidéke szűztiszta magyar vidék s ha valahol, úgy ott faraghatja le magáról a magyar művészet a külföldi stúdiumoknak sallangjait." Sőt örömünkre szolgált az is, hogy az ünnepség bankettjén visszhangra talált az a gondolatunk, hogy a telep művészi vezetésére az első magyar művésziskola megalapítására a leghíresebb mestert: Vágó Pált kell megszereznünk, ki ezidáig egyedül van hivatva Szolnokot magyar Barbizonná fejleszteni. Az előfeltételek egytől-egyig meg vannak, a körülmények kedvezők, reménnyel és bizalommal tekinthetünk a szolnoki művésztelep jövője elé. Magáról az ünnepély lefolyásáról a következőkben számol be tudósítónk. Már a reggeli vonatok egymásután hozták a vendégeket. A vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében Zsilinszky Mihály államtitkár érkezett városunkba Kadocsa Lippich Elek osztálytanácsos, a művészeti osztály vezetője és Dr. Huszka Jenő fogalmazó kíséretében. Vele jöttek Radisich Jenő miniszteri tanácsos, az iparművészeti múzeum igazgatója, Fittler Kamill, az iparművészeti iskola igazgatója, Moreili Gusztáv ugyanezen iskola tanára, a világhírű réz- és fametsző, Schönherr Gyula történész, a muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének titkára, Gyalus László műépítész, művészházaink tervezője, a Képző művészeti társulat, Fészek és Nemzeti Szalon képviseletében egy csomó művész, melyek közül sikerült a következő neveket feljegyeznünk: Basch Gyula és neje, Bihari Sándor, Bóth Menyhért, Etsy Gyula és neje, Fényes Adolf, Grűnwald Béla és neje, Katona Nándor, Kezdi Kovács László, Kernstock Frigyes, Szigeti Imre, Mihalik Dániel, Nádler Róbert, Nyilassy Sándor, Olgyay Ferencz, Szlányi Lajos, Thein Miksa, Tolnay Ákos, Tóth István, Tölgyessy Arthur, Vágó Pál, Vaszary János, Zala György, Zemplényi Tivadar, Zombory Lajos. Ezeken kívül a fővárosi sajtó képviseletében több újságíró kereste fel városunkat. 83
