Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
A kolónia
' 1. évfolyam. Szolnok, 1902. június 29. 16. szám. A szolnoki művésztelep A mai napon adják át ünnepélyesen rendeltetésének azt a művésztelepet, melyet megyénk, városunk és a szolnoki művészeti egyesület, a magyar kultuszminisztérium anyagi támogatásával a régi szolnoki vár területén emelt, hogy tizenkét festőművésznek olcsó, kényelmes otthont és czélszerű műtermet adjon. Lippich Gusztáv főispáné az érdem e nagy jövőjű kolónia létrehozásában és egyúttal őszinte elismeréssel kell adóznunk megye és város fogékonyságának a nemes eszme iránt, melylyel belátva annak horderejét, a mai reális korban ritka lelkesedéssel és áldozatkészséggel sietett ezt az eszmét minél hamarább létesíteni. A társadalmi fejlődésnek egy igen örvendetes jelensége, mely tanúságot tesz a magasabb igények megszületéséről. Jászapáthi kellő terjedelmében megérteni és méltányolni tudja művészszülöttjét és megkoszorúzza a kész művészetet, az intelligensebb Szolnok már képes a jövőbe is tekinteni, bízni és altruizmussal erős alapot rak egy alkotásnak, melynek lényegét csak sejti, de terjedelmének az időben kiformálódó körvonalait praelimininálni képtelen. Mert most még kérdések kérdése ez a kolónia. Lehet, hogy hiábavaló áldozat. Felépült a díszes galambzug, fészket is ver ideig-óráig benne, egy-egy elverődött vándormadár, de nem lesz otthona soha. Lehet, hogy betölti egyelőre azt a hivatást, melyet e telepnek, mint legközelebbi feladatot szántak. A magyar alföld tanulmányozására induló művészek, kik eddig falusi korcsmákban, pusztai csárdákban nyomorogtak vagy vidéki vendégszeretet patriarchális pányváin vergődve csak kínnal tudtak a stúdium után járni, most a nyári hónapokban, minden kívánalomnak megfelelő szállóhelyről indítják kirándulásaikat, gyűjtik vázlataikat és esetleg az eredeti modellek felhasználásával itt helyben festik meg genre-képeiket. Vagy lehet, hogy eljött a magyar művészetben az a forduló pont, midőn végre felszabadítja magát a külföldi internationális békótól, valahára megunja az idegen sablonok jobb, rosszabb utánzását és a magyar ethnoszból, magyar természetből, ízlésből, faunából, flórából merítve inspiráczióit, itt a legnagyobb magyar folyó partján, melynek minden cseppje csak magyar földet öntöz, kezdi megteremteni az igazi magyar művészetet. Mert hát vannak magyar művészek, világhírűekké is váltak magyar művészek, sőt magyar thémákkal is arattak nagy diadalokat, de azért, fájdalom, magyar festőművészet máig sincs és nem is lesz mindaddig, míg a művészet magából a magyarságból születve, a magyarságban nevelkedve, ugyancsak a magyarságban nem fejlődik nagygyá. Az a nép, melynek bölcsője Ázsiában, valahon az Orkhon mentén ringott, éppen azért vetette meg kimozdíthatatlanul lábát a magyar alföldön, éppen azért őrizte meg épségben individualitását, mert ezen a síkságon a természet ugyanazon tényezőit találta, mint a milyenek az őshazában nagyra nevelték. Az ember éppúgy produktuma a talajnak, éghajlatnak, flórának, faunának, mint minden egyéb szerves élet és a faktoroknak nemcsak nagyban elkülönítettsége, hanem azoknak változatos arányú vegyítettsége hozza létre, tartja fenn a typusokat. A nagy magyar alföld állat és növényvilágának sarki, pontuszi, szarmata és maediterrán keveréke, mert azonos a közép ázsia szteppékkel, ez a nagy magyar alföld óvta meg 81
